Szeretett erejével!
Dátum: 2010. november 29. 21:55Műfaj: NovellaCimkék: dráma, tél, halál, ünnep |  |
2001 decemberét írtuk. A világ még nem heverte ki a sokkot,amit szeptember 11.-e hozott,mély gyökérként burjánzott az emberek tudatában. Ám az életnek ettől még haladnia kell tovább a maga útján. És haladt is,legfeljebb lassabban a megszokottnál. Közeledett a karácsony,az utcák tömve voltak.
2001 decemberét írtuk. A világ még nem heverte ki a sokkot,amit szeptember 11.-e hozott,mély gyökérként burjánzott az emberek tudatában. Ám az életnek ettől még haladnia kell tovább a maga útján. És haladt is,legfeljebb lassabban a megszokottnál. Közeledett a karácsony,az utcák tömve voltak emberekkel,mindenkit vásárlási láz fűtött,mint mindig ilyenkor. A boltok kirakatai fenyő girlandoktól roskadoztak,a villogó karácsonyfa izzók a szivárvány minden színében pompáztak,akarata ellenére is vonzotta az emberi szemeket,és pontosan ezt a hatást is kellett,hogy kiváltsák mindenkiből. Két nap volt hátra szentestéig. Dühösen álltam meg a kocsimmal az egyik nagy áruház parkolójában,szinte lehetetlen közlekedni a városban ezekben a napokban. Dugó,dugó hátán,elég idegesítő. A másik ok,ami a dühömet fokozta az az volt,hogy még senkinek sem vettem meg az ajándékokat. Na nem mintha elfelejtettem volna,egyszerűen idő nem nagyon volt rá. Valakinek pénzt is kell keresni. Nem de? A lényeg,hogy mától itthon vagyok,nem kell bemennem az irodába,majd csak január 3.-án. Egy kis pihenés mindenkinek jár. Bementem az áruházba,csodálattal adóztam a kirakat tervezők előtt,ismét felül múlták önmagukat munkájuk terén. Felmentem az első emeletre,egyenest az illatszer osztály felé vettem az irányt. Az eladó hölgy kedvesen rám mosolygott,viszonoztam a gesztust,és illedelmesen köszöntöttem. -Jó napot kisasszony.-Válaszoltam. -Önnek is uram,esetleg segíthetek valamiben?-Kérdezte mosollyal az arcán. -A feleségemnek szeretnék valami jó -féle parfümöt. Tudna nekem segíteni ebben? -Természetesen! Vannak kiváló minőségű parfümjeink,ha óhajtja meg mutatom a kollekciónkat. Beletelt egy kis időbe,míg végül sikerült eldöntenem melyiket vegyem meg neki,bár az ára kicsit borsos volt,de nem számított,ennek biztosan örül majd. A neheze azonban még hátra volt. Azt ugyanis régóta tudtam,a feleségemnek mit akarok ajándékozni,ám van két kisgyermekem is. A fiút Dávidnak,a húgát Szandrának hívják,két eleven kis rossz csont,folyton veszekszenek mindenen,nem bírnak nyugton maradni egy percre sem,tulajdonképp ezért gyerekek. Ráadásul mindössze egy év van köztük,Dávid öt,Szandra hat éves. S nekem fogalmam sincs mit kéne vennem nekik,aminek valójában örülnének. Mindegy majd a játék osztályon bölcsebb leszek,gondoltam. Így hát utam a játék osztály felé vezetett tovább. Volt itt minden,babák minden -féle méretben méreg drágán ,meg plüss figurák,amúgy Walt Disney módjára,szintén nem épp olcsón,a távirányítású autókról nem is beszélve,némelyikük igazán élethűen kialakítva. Dávid fiamnak vettem is egyet . Neki már meg van,de mit vegyek Szandrának tűnődtem magamban. Azután egy kedvesen csengő gyermek hangra lettem figyelmes. -Szóval akkor tényleg nincs rá elég pénzem?-Kérdezte a mellette levő idős hölgyet. -Már mondtam drágám,hogy nincs!-Válaszolta az idős asszony. -Ó de kár?-Csücsörítette a száját szomorúan. Pedig húgica úgy szerette volna karácsonyra. Önkéntelenül is tanúja lettem beszélgetésüknek,ránéztem a kisfiúra ,körülbelül annyi idősnek saccoltam mint az én Dávid fiamat,belenéztem a szemébe,szomorúságot tükrözött,végül vettem a bátorságot és megszólaltam. -Szia!-Mondtam neki mosolyogva.-Látom neked is a maci kellene. Rám nézet azokkal a zöld szemeivel,és csak bólogatott,végül mégis csak megszólalt. -Nem nekem kell,a húginak akarom küldeni. -Mondta végül. -Értem!-Válaszoltam neki. Bár fogalmam sem volt mit akar ezzel. -Fiatal ember!-Szólított meg az idős asszony,aki valószínűleg a kis krapekra vigyázott. -Igen asszonyom?-Fordultam kérdőn felé. -Megtenné nekem azt a szívességet,hogy vigyázz a fiúra? Elkéne intéznem valamit,és nem szeretném őt magára hagyni. Jövök én öt perc múlva. -Persze hölgyem menjen csak,mi jól el leszünk. Igaz?-Néztem a fiúra,ő ismét csak bólintott. -Köszönöm önnek.-Mondta a hölgy,azzal sarkon fordult,s távozott köreinkből,egyedül maradtam a kis fiúval. -Én is ezt a macit néztem ki a lányomnak.-Törtem meg hallgatásunk. Ő is a Micimackót szereti?-Kérdezte ártatlan szemmel. -Ja igen,ő is azt.-Motyogtam. Végül magamban azért hozzá tettem,(gondolom). -A húgicának is az a kedvence!-Mondta büszkén. Csak az a baj nincs hozzá elég pénzem,hogy meg vegyem neki. Egy hirtelen ötlettől vezérelve,ezt válaszoltam neki. -Lehet hogy csak elszámoltad!-Mondtam neki bátorítólag. -Mm,rázta kis fejét tagadólag,én nem számoltam el,mert még csak öt éves vagyok,és nem tudok számolni. A nagyi számolta meg nekem,és ő mondta hogy nem elég. -Háát. -Kezdtem bele újból,ő is elszámolhatta. De ha akarod én szívesen megszámolom most neked. -Pedig még a Jézuskához is imádkoztam,hogy elég legyen rá a pénzem.-Siránkozott mellettem. -Na tudod mit,én megszámolom neked.-Szólaltam meg ellentmondást nem tűrően,és már azt is tudtam,hogy kerül amibe kerül,de kipótolom neki a hiányzó pénzt. Hagy vehesse meg a hőn áhított macit a kishúgának. Végül is karácsony közeleg,vagy mi fene. Vigyázva elvettem hát a pénzt a kis kezéből,és átszámoltam. Kereken kétezer forint volt,hát ezt valóban nehéz lett volna elszámolni,gondoltam magamban. Majd ránéztem az eladóra és udvariasan megkérdeztem mennyibe kerül az a maci. Négyezer háromszáz forint,mondta. Ez valóban kevés,tűnődtem magamban. Oda fordultam a fiúhoz,éreztem végig engem nézet. -Nézd csak!-Szóltam neki előre mutatva,az ott nem a nagyid? Rögtön hátra is fordult,s a kérdéses irányba nézet. Ezt a pillanatot vártam,gyorsan a zsebembe nyúltam és hozzá csatoltam még a zsebpénzéhez háromezret. Az eladóra néztem. Mosolygott. Mutató ujjam szám elé helyeztem,és úgy mutattam,hogy (pisszt)! Megértette és bólintott. A kis fiú időközben vissza fordult,s közölte velem,hogy az biza nem az. Lesújtva nézte a kezemben tartott pénzt. -Ugye mondtam,hogy nem elég.-Válaszolta kétségbe esetten. -Nos ez kereken ötezer forint,-válaszoltam büszkén,-a macid meg négyezer háromszázba kerül,ez azt jelenti,hogy meg tudod venni a macit,meg még marad is belőle hétszáz forintod. Mondjuk vehetsz belőle valamit a nagyidnak,vagy az édesanyádnak. Arcát elöntötte a boldogság,nem elég hogy meg tudja venni a macit,de még marad is belőle. -A nagyi azt mondta neki nem kell semmi a Jézuskától,mert számára nincs isten.-Válaszolta. Úgy hogy anyunak veszek belőle virágot,a fehér rózsa a kedvence. Lesújtva hallgattam amit mond,nem tudtam rá mit felelni,ő azonban tovább folytatta kis monológját.-Meg a macit is anyunak adom oda,hogy adja át a húginak,mert nagyi szerint nem viszi el a télapó,inkább majd anyu. Kezdtem dühös lenni erre az idős asszonyra,mert az addig rendben van,hogy az ő hite talán már rég elszállt,de nem kellene ráerőltetni egy öt éves fiúra is a nézetét. Pár perc múlva vissza jött a nagymama,a fiú büszkén mutatta a macit,amit az imént vett. Az idős asszony szájtátva nézet először az unokájára,majd rám. -Nagyi,nagyi! Nézd megtudtam venni a macit a húginak,most már elviszi neki anyu? Az asszony leguggolt elé,és átölelte. -Persze kincsem,-Felelte halkan.-Hamarosan elviszi. De hogy tudtad meg venni a macit Brigittának? A kis fiú,csak a vállát huzigálta,nem tudott rá magyarázatot. Gondoltam ki segítem,így valamit törleszthet. -Úgy hogy erősen imádkozott a Jézuskához. -Szólaltam meg tetettet dühvel az ajkamon. Az asszony rám nézet,felállt,s oda lépett elém,szeme tengernyi szomorúságot tükrözött vissza. -Köszönöm magának a jótékonyságát,biztos vagyok benne,hogy jó emberrel hozott össze a sors,de arra kérem ne ítéljen meg mást anélkül,hogy tudná mit érez belül igazán. Még jó formán el sem jutott a tudatomig iménti megjegyzése,s anélkül hogy válaszolhattam volna rá,arra lettem figyelmes hogy mindketten udvariasan elköszönnek tőlem. Én is ugyan ezt tettem,s búcsúzóul egy barackot nyomtam a srác buksijára. Figyeltem őket egy darabig,míg lassan bele nem vegyültek az emberi forgatagba. Egy órával később már haza felé autóztam,végül sikerült mindenkinek megvennem az ajándékokat,ott lapultak a kocsim hátsó ülésén. Tűnődve álltam meg házam ajtajában,felnéztem az égre,szürke volt,hamarosan havazni fog,ezután benyitottam a házba. Feleségem a konyhában szorgoskodott. -A gyerekek?-Kérdeztem tőle. -Kint az udvaron játszanak.-Válaszolta,zöldség aprítás közben. -Sikerült megvennem az ajándékokat,nem volt egyszerű. -Gondolom. -Nevetett. Becsomagolnád? Addig míg nincsenek itt. -Persze. Máris neki látok. Bementem a szobába,és elvegyültem a csomagolás rejtelmeibe. Végül eljött a szenteste! Felraktam a csendes éj lemezét,meggyújtottam a csillagszórókat,az ajándékokat behelyeztük a fa alá. Szóltunk a gyerekeknek,hogy most már bejöhetnek és kibonthatják az ajándékokat. Figyeltük ahogyan boldogságtól sugárzó arccal tépik,szaggatják a csomagoló papírt,s megpillantják a benne lévő játékokat. Azután asztalhoz ültünk,és megettük az ünnepi vacsorát,a meghittség nyugalma verődött vissza a gyertyák fényéről. Végül mindegyikőnk folytatta a maga kis dolgát,a gyerekek önfeledten játszottak az új játékaikkal,én közéjük ültem egy kicsit,feleségem azt mondta addig ő elmosogat,nem ellenkeztem vele,én úgy is utálok mosogatni. Később felálltam a gyerekek mellől és bevonultam a hálószobába,kezembe vettem a távirányítót,és bekapcsoltam a televíziót,meg akartam nézni a híreket,az esti film előtt. Döbbentem ültem hátra a fotelban,mikor meghallottam a bemondó nő szavait,ezeket mondta. „A két héttel ezelőtt történt,halálos kimenetelű közúti baleset,ma délután újabb áldozatot követelt. Mint arról már híradónkban két hete beszámoltunk,frontálisan ütközött a 143as főúton egy BMW és egy Opel személygépkocsi. Egyenlőre tisztázatlan okokból a BMW 20éves sofőrje,hirtelen áttért a szemközti sávba,és telibe találta a szabályosan közlekedő Opel személygépkocsit. A BMW sofőrje megúszta kisebb karcolásokkal,ám az Opel három fős utasa,súlyos életveszélyes sérüléseket szenvedtek,később a három éves kislány,a kórházba szállítás során a mentőben életét vesztette. A kocsi másik két utasa,egy fiatal32éves nő,és a 38éves férfi,súlyos kritikus állapotban van. A BMW sofőrjét a helyszínen letartóztatták,ugyanis a megengedett véralkohol mennyiség dupláját mutatták ki a szervezetében. Az eljárás lefolyásáig előzetesbe helyezték. A fiatal nő a beszállítás után néhány órával mély kómába esett. Az orvosok sokáig reménykedtek felépülésében,később azonban belátták nincs esélye az életben maradásra. Tegnap férje állapota már stabilizálódott,s közölték vele felesége állapotát. S ma délután úgy döntött,hogy kapcsolják le a gépről,ne szenvedjen tovább. Mint mondta,fájó szívvel bár de elengedi őt,s reméli innen csak egy jobb helyre kerül. Szerettünk volna váltani néhány szót a férfivel,de sem ő,sem az orvosok nem kívántak kameránk elé állni. Sikerült azonban váltani néhány szót a férfi édesanyjával. Ekkor a képernyőn megjelent az az idős hölgy akivel az áruházban találkoztam,most is a kisfiú kezét fogta,szeme vörös volt feltehetőleg a sok sírástól. -Két hét alatt elveszítettem,a kis unokám,és a menyem. Maga szerint mégis mit érzek? A riporter nem szólt,megrendülés látszott az arcán. Az asszony pedig tovább folytatta. -Még jó hogy,Tomika épp nálunk volt,másképp ki tudja mi történt volna vele is,és azt én sem éltem volna túl ha mind két unokám elveszítettem volna. Így viszont erősnek kell lennem,ő még semmit nem fog fel igazán az egészből. -Mutatott le a fiúra. -Később majd úgy is rádöbben a szörnyű csapásra,és mellette kell legyek,akkor is. Mind ez egy részeg fiatal ember száguldozása végett. Remélem egy életen át végig kíséri ez a tette,és nem lesz tőle egy perc nyugta sem. Újra eleredtek a könnyei,kitört belőle a zokogás. A kép máris átváltott újra a csinos bemondóra, most nem mosolygott,tovább folytatta beszédét,az aktuális napi hírekkel. Egy darabig ott ültem még a fotelban,próbáltam feldolgozni a hallottakat. Majd kikapcsoltam a tv készüléket,és átmentem a gyerekeimhez játszani egy kicsit. Rossz érzés lett úrrá rajtam köztük ülve, és velem is maradt egész este. Karácsony után négy nappal kimentem a postáért,és a napi újságért,a hó nagy pelyhekben szállingózott,kezdett fehér színben pompázni az egész város. Kivettem az újságot a postaládából, levél nem volt közte. Befelé menet nagyjából átlapoztam,megakadt a szemem az egyik cikken. Egy fiatal nő fényképét ábrázolta,mellette egy szőke zöld szemű kis lány képe. Felette fekete nagy betűkkel a cím. Lánya után,az édesanya is elhunyt. A temetés ma délután lesz a városi köztemetőben. Testét lánya mellé helyezik végső nyugalomra. Megemlékezés du:2órakor a Szent Kristóf templomban,hol a család és a hozzátartozók leróhatják kegyeletüket. Fél kettőkor elköszöntem a családomtól,de nem mondtam meg hová tartok,illetve nem az igazat. Nem akartam felzaklatni a feleségem. Útközben a templom felé,eszembe jutott mit mondott nekem a kis fiú.”Anyunak fehér rózsát veszek,mert az a kedvence” Megálltam egy virágboltnál,bementem vettem egy szál fehér rózsát,s folytattam utam a templom felé. Mikor oda értem,kitártam a nagy hatalmas nehéz fa ajtót,lépteim vissza verték a falak. Rengeteg gyászoló ember gyűlt össze. Oda mentem a koporsóhoz,előtte egy állványon a fiatal asszony nagy méretű fényképe,mellette a lányáé. Sarkukra fekete gyászszalag volt erősítve. Alatta tucatnyi csokor virág,és koszorú hevert. Elhelyeztem a rózsát a többi virág közé. Csak ekkor vettem észre a macit amit az áruházban nézet ki a kis fiú,s melyet én pótoltam ki,hogy megvehesse. A sírás fojtogatott. Azután megpillantottam a kis fiút a nagymamája mellett,oda mentem hozzájuk részvétem kifejezni. A fiú felismert,s rám köszönt,zavarban voltam nem tudtam mit lehet mondani ilyenkor. Végül a nagymama szólalt meg. -Kedves öntől,hogy eljött kinyilvánítani a részvétét. Ne haragudjon még nem volt alkalmam meg köszönni,hogy akkor kisegítette az unokámat. Látja mégis csak megkapja az ajándékát a kishúga, az édesanyja személyesen adja át neki. Csak bólintani tudtam. Majd meg láttam a háttérben egy tolókocsis fiatal férfit,két mentő orvos állt mellette,egyikük állandóan figyelte az állapotát. Az idős hölgy észre vette hogy tekintetem merre kalandozott el. -Ő a fiam! -Mondta. -Még nincs jól,de azt mondta nekem,ha már nem lehetett ott egy szem lánya temetésén,a feleségére mindenképp eljön,akár milyen állapotban van is,természetesen az orvosok is bele egyeztek. Ezáltal elbúcsúzik Brigittától is. Ha gondolja menjen oda hozzá,minden igaz lélek jól jön most neki. Ismét csak bólintani tudtam. Nem értettem,hogy van ilyen lélekjelenléte. Utáltam magam az áruház ban történtekért,akkor azt gondoltam lelketlen,pedig valójában nagyon is nagy lelkű. A fiúnak ismét barackot nyomtam a fejére,de most nem akartam a szemébe nézni. Később eljöttem a templomból,a temetésre nem bírtam volna már elmenni,ez is sok volt számomra. Alig vártam,hogy újra a családom mellett lehessek. Bementem a házba,oda mentem a gyerekekhez szorosan átöleltem őket,mind kettőjüktől kértem egy cuppanósat. Nagyon szeretlek benneteket,mondtam nekik. Feleségem benézet ránk,rászegeztem tekintetem,és mosolyogva magamhoz intettem,oda jött mind hármunkat átkarolt. Így össze ölelkezve maradtunk egy jó darabig Majd oda mentem az ajtóhoz,elfelejtettem bezárni mikor megjöttem,túl zaklatott voltam. Kinéztem,ismét eleredt a hó,fél négy körül járhatott az idő,hallottam a harang zúgását a távolból, borzongás futott végig a testemen,de nem a hidegtől. Egy darabig még álltam ott,azután becsuktam, nem akartam,hogy kiszökjön a meleg. vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
