Szívemmel keretezve
Dátum: 2008. május 27. 00:44Műfaj: VersCimkék: versek, vers |  |
Szívemmel keretezve
Reggel van
nyugodtan
kel fel a nap
az óra hat
hajnalodik.
A vadonig
innen is ellátok
habozva felállok
s nézem őt.
Őt, a nőt
a legelsőt.
Nem értem
már régen
vége van
hontalan
vad szívem
csak nézem.
Képzelem
még velem
érzem
de mégsem.
Nem értem.
Elmúlott
lehullott
vége van.
Boldogan
él talán,
így ma már
valaki mással
más társsal jár
de velem
nem lehet
szerettem.
Az első csók
ölelő karjai…
elszállnak.
nem várnak.
emlékek.
szép képek
s szép ő.
Valami megmaradt
valami megragadt
egy érzés
s az emlékezés
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
