"Szülők Iskolája"
Dátum: 2010. július 10. 10:59Műfaj: NovellaCimkék: oktatás, iskola, egyedülálló, párok, szülők |  |
Egy régebbi gondolat, mely nagyon foglalkoztatott már, most "papírra" vetettem. Mi lenne, ha iskolába kellene azért járni, hogy szülők lehessünk? Ki mit szólna hozzá?
Szülők Iskolája
- Tisztelt Hallgatók, kedves Nagymamák, Nagypapák! - mondta az igazgató. - Ezennel megnyitom a "Szülők Iskolájának" első tanévét. Kérem, hogy foglalják el helyüket a tantermekben. A házaspárok a földszinti könyvtárban, az egyedülálló anyának készülők az emeleti előadóteremben, az egyedülálló apák a tornaterem melletti foglalkozóban, az egynemű párok az ebédlő melletti szaktanteremben várják csoportvezetőjüket.
Az udvar hamar kiürült, nagy csend ült a fákra, a padokra.
A tanítás egész nap folyt. Ráadásul olyan sokan jelentkeztek szülőknek, hogy válogatni kellett még közöttük is, kik azok, akik megérdemlik, hogy az egyéves képzés után megkapják feljogosító igazolásukat gyermekek - legfeljebb két gyermek - fogantatására. A harmadik és a további gyermekek vállalása előtt azonban helyzetelemzést kell benyújtani, ám nem kell képzésre járniuk. Az egyedülállók legfeljebb két gyermek vállalására jogosultak, ami nem zárja ki, hogy még több gyermekük legyen, azonban családi állapotukat meg kellett változtatni, tehát házasodniuk kellett. Az egynemű párok először egy gyermek fogadására jogosultak, azonban további egy gyermek érkezhet a családjukba, amennyiben jó szülőknek bizonyulnak.
Ezzel minden hallgató tisztában volt, ezért elfogadtak minden előírást.
A tanulmányok idejére az államtól teljes körű ellátásban részesültek, munkahelyeiket megtarthatták, hogy a gyermekvállalás későbbi költségeit elő tudják teremteni. Társadalmi nyomásra jött létre a "Szülők Iskolája", hisz az elmúlt években megháromszorozódott az állami gondozásba adott, illetve kényszerűen, a családból kiszakított gyermekek száma.
A "Szülők Iskolája" a főváros külterületében terült el egy botanikus kertre hasonlító hatalmas parkban. Minden kollégium mellett egy-egy uszoda, teniszpálya, kocogó sétány volt található.
Az egész napos tanítás első féléve igen hamar véget ért. Elkezdődtek a vizsgák. Mindenkire kiült az izgalom, mert az előrejelzések alapján a félévi vizsgák voltak a legnehezebbek. Ráadásul nagyon elkerekedett a szemük, mikor minden csoport megpillantott vizsgatárgyai között egy továbbit, mely a "Helyzetgyakorlatok" elnevezést viselte.
Azonban nem volt mit tenni, elfogadták a fennálló helyzetet.
Ám mikor elkezdődtek a "Helyzetgyakorlatok" vizsga, egyre több és több hallgató hagyta el a "Szülők Iskoláját". Úgymond megbuktak, többen úgy nevezték, hogy elvéreztek ezen a vizsgán. Képtelenek voltak megoldani együtt, vagy egyedül azokat a helyzetgyakorlatokat, mire nem igazán lehet felkészülni könyvek mellett ülve. Ott a rátermettséget és az ötletességet, a határozottságot és a következetességet figyelték, vizsgálták. Az iskola hallgatóinak fele azonban teljesítette ezt is. Ők már biztosra vehették, hogy az év végén megkapják szülői jogosítványukat.
Mivel a kollégiumok kiürültek, ezért egy úgynevezett keresztfélévet indítottak be, hogy felgyorsítsák a szülővé válást. Az új hallgatók között sok ismerőst pillanthattak meg a régiek, de újak is bekerültek.
Az egyik nap úgy döntött az igazgatói tanács, hogy felcseréli a csoportokat egy napra. Az egynemű párokat a házaspárok csoportjába küldték, míg a házaspárokat vagy az egyedülállók, vagy az egynemű párok közé. Így megismerkedhettek azokkal a problémákkal, melyeket majd később - remélhetőleg - nem élnének át.
Meg is lett a hatása. Az amúgy elkülönült csoportok baráti viszonyt alakítottak ki egymással. Egy jobban kezdték lebontani az előítélet falait. Szinte egymást segítették az év végéig. S az igazgatói tanács úgy döntött, hogy minden szemeszterben megtartják ezt a napot.
Az év végi vizsgákat könnyedén tették le a leendő szülők.
S íme, ismét itt vagyunk, a "Szülők Iskolája" udvarán. Az igazgató elcsukló hangon búcsúztatta növendékeit, majd csak annyit kért, hogy jelezzenek vissza, milyen szülőnek lenni.
Megtették. Azóta is egyre több fotó került fel az aula falára. Családok, boldog családok képei.
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Kiki (#20785) | 2010. július 13. 08:24 |
jó lenne, ahogy te gondolod, kedves Powder Martian. ám a környeztünk nem ezt mutatja, s egyre többet és többet kell külön foglalkozni azokkal a gyermekekkel, akiket elhanyagolnak a szüleik, s itt nem a kell szón van a hangsúly, hanem azon, hogy közben elmegyünk a tehetségek mellett, mert csak az integrálásról szól minden, s semmi a szülői felelősségről örültem szavaidnak :) | |
| |
2. Kiki (#20784) | 2010. július 13. 08:21 |
érdekesek a javaslataid, kedves bobita, lehet, hogy még fel is használom :) hogy morbid, vagy sem, de egy társadalmi problémát feszeget, amire szinte senki nem tudja a választ ajánlom meghallgatásra az egyik ausztrál rádió magyar nyelvű műsorát, ahol felolvasták az írásomat, s után igen parázs vita jött létre www.ilosvay.net a hanganyag menű 2. és 3. része | |
| |
3. bobita (#20783) | 2010. július 13. 08:03 |
több javaslatom is lenne: kötelezővé tenném az Árvácska elolvasását , a helyszínt pedig Fótra tenném , vagy egy abortusz bizottság irodájába, a meg nem született magzatok sikolya felelősség órán lehetne a zenei aláfestés,mindez morbid -tudom, de a cikk is az ,a javából, | |
| |
