vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Tétova léptek

Műfaj: VersCimkék: vers, gondolat

Mikor mennék,

De, megremeg a lábam.

Megállok tétován…

Meg ne botoljak,

Meg ne lakoljak.

Merre verhet a szívem

Bal és jobb pitvara?

Merre zakatolhat

Vonatom robaja?

Hová, merre visz?

Mennék, mégis mintha

Nem lenne tovább…

A magányom rabsága,

Olykor sötét börtönébe zár.

Suttognak az árnyak.

De bújkál még az esti fény.

Mennék, de homályos a kép.

Vinne-vinne „az”, arra-arra,

Mit ezerszer nem éltem át.

S tán virágot találok a pusztán,

Álmaim szirmait talán… 

Mennék, mert mennem kell tovább.

De kétes az irány.

Meg-megállok tétován…

Félek, szívem téveszti a ritmust,

Félek, utam függő labirintus.

Félek, eltévedek…

Mert elveszhet az értelem,

Mert elveszhet az érzelem,

Mint egy hajó, tenger rejtekén,

Nem tudhatja milyen partot ér.

S nem köt ki áhított szigetén.

Hiába bársonyos a tér,

Benne csillogó habok,

Meleg szellő, lágy zenék.

Hiába a tavasz, és múlik el a tél.

Félek, vége lesz,

Minden szívdobbanásnak.

Minden elindulásnak.

Mégis, néma, apró léptekkel

Indulok feléd…

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Dittrich Panka   (#19060)

2010. április 14. 12:26

Szia! Bocsi de nem jártam erre. Örülök, hogy itt vagy! :-)))

Válasz Nem Tom hozzászólására (#19047).

 


2. Nem Tom   (#19047)

2010. április 12. 17:20

Nicsak ki beszél? Tamás