Torzulás

Szerző: AmadeusDátum: 2010. március 10. 21:23

Műfaj: VersCimkék: röszög a puha kenyérbél, mint rozsdás szívünk, hov-atova zörögnek rozsdaszem másodpercei

Ami kés él
és nem múlik,
röszögve viszi a szelet kenyeret még is.

Benne dobog
szeletelt rozsdás szíved,
hullik belőle, mint végtelen másodpercek

a rozsdaszemek.
Vörös rozsdafolyamok,
mint száraz erek folyamai

szerte behálózzák
szeletnyi életünk.
Belőlünk lakmározik az idő vas foga is.

2010.03.10.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Amadeus (#18493)	2010. március 16. 11:26
Szia Ultraviolet! Ez így igaz! Nagyon szépen megfogalmaztad! És, ha jól belegondolunk, Isten nem ismeri az időt, számára egyszerűen nincs. Az idő az ember sajátja. Mi tápláljuk saját magunk félelmeivel, hiába várakozásaival. De boldog, ki fölé tud emelkedni!
Válasz ultraviolet hozzászólására (#18459).

2. ultraviolet (#18459)	2010. március 13. 15:17
Kellünk az időnek, mint egy falat kenyér. Talán ha nem lennénk, meg is állna.


3. pillango (#18434)	2010. március 12. 21:02
ohh,milyen igaz....a vége,a vége az ütős...