Untitled

Szerző: HomesickDátum: 2008. augusztus 08. 13:12

Műfaj: VersCimkék: címtelen

Csak mi vagyunk itt az éj leple alatt,

Pár törött ablak,

Pár nyitott ajtó,

S figyeljük, hogy semmi sem változik,

Hogy minden mozdulatlan,

És az emberek, mint hangyák szállingóznak

S nem veszik észre a nagyot

Csak a nagyon apró dolgokat.

A sötétség leszállt ránk

Kést szorítva torkunkhoz,

A félelem elszállt tőlünk

Ismeretlen dolgokhoz.

Olyan vagy, mint én

Por lepte be redőidet

S törött ablakodon át érzed,

Hogy egy új vihar közeleg.

S én kezemet nyújtom feléd,

Hogy légy nekem a kék ég,

De üveges szememmel látom,

Hogy te már rég nem élsz.

Hát koporsód a csillagok,

Elhantolnak bennünket

S a közelgő Nap sugarára

Becsukod nyitva felejtett szemeidet.

Ó, ha az idő beszélni tudna,

Mit mondhatna rólad,

Hogy ki egyszer tündökölve magaslott,

Most visszahullott a porba.