Utazás emlékeim között
Dátum: 2008. november 09. 09:47Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek |  |
Utazom. Gyuláról-Csabára, mely egyben az ÉLETem utazása is. Peregnek az ESEMÉNYEK, kavarognak a GONDOLATOK agytekervényeim fogaskerekei között. Mindjárt megfogalmazódik, s szavakká születnek. Gondolatom a parietális-temporális-occipitalis lebenyeimben kavarognak, ide-oda. Fülemben a ZENE, fejemben a
10-9-8-7-6-5-4-3-2-1...
A busz beállt a megállóba. Felszálltam. Én már rajta vagyok... indulhatunk... Alig van utas... ez a 15:10-es járat. A kórházi kolleganő sajnos megint nem érte el.
Velem szemben egy kissé csúnyácska fiatalember foglalt helyet... Vajon milyen lehet az élete? Van-e barátnője? Munkája? Háza? Hazája? MINDENE...? SEMMILYE?! Vöröses haj... a sapka által eldeformált, elálló fülek. Szemei szomorúan néznek körbe a világba (nem mosta meg reggel?)... Orra körül apró szeplők díszítik arcát.
Kissé előrébb egy fiatal lány. FIATAL... és ...SZÉP. Legújabb divat szerinti kabát, öltözet, frizura, táska... és biztos a barátja is a legújabb divat szerinti... Talán... az életben mindent megkaphatott!
Benzinkút... fák közül kikandikáló nap sugarai... tejporgyár... buszmegálló. Gyönyörű a víz tükrén megcsillanó nap fénye. Élvezet szemeimnek látnia mindezt. Milyen lelki gazdagság a természet szépsége. S én gazdagnak érezhetem magam, mert gyönyörködhetek benne!
Egy felszálló... FÉRFI... kihúzott vállal... feje, tartása, öltözete alapján valami magasabb beosztásban dolgozónak feltételezem. Ha azonban ELIT... akkor mit keres a Gyuláról hazafelé tartó Csabai buszon?... Helyet foglal.
Egy nő pedig gondolataiban mélyedve bambul kifelé a buszon. Talán a tegnap éjszakai szerelmes, gyertyafényes est, forró szeretkezésének emlékeit őrzik, szemei pilláinak rezdülései... Nagyon mosolyog, kedvesen, nőiesen, bájosan... Egy picit elvörösödik, amikor észreveszi, hogy nézem. Milyen jó neki... biztos BOLDOG... SZERELMES... TALÁN...
Az utasok közül végül meglátom önmagam... az ablaküvegen... Egy megkeseredett, fiatal lány arca... Piszkos belülről az ablak üvege, BELÜLRŐL... de én nem vagyok PISZKOS, sem kívül, sem belül. Megmaradtam tisztának... eddig még... Ott van egy kis porszem, maszat a homlokomnál, az ablak üvegén. Megtörlöm!, és már nem koszos a homlokom... Egy szomorú, fiatal lány szeme, melynek sarka szemceruzával tovább van húzva (muszáj valami szexepil, KELL, hogy legyen nekem). Megpróbálok mosolyogni... NEM TUDOK... Valakire kell, hogy gondoljak, hogy mosoly kerüljön az ajkaimra... RÁ gondolok... MOSOLYGOK... Megfigyeltem, ha mosolygok (de nem a szociális mosolyra gondolok) akkor Ő is mosolyog. (Tükröz!) Ma nem mosolyogtam, így Ő sem tette... Miközben mosolygok, látom a fogaimat. Fehérek, de én mindig fehérebb fogakat szerettem volna... A kinti nap sugara még fényt is ad az ablaküvegen megvillanó mosolyomra.
Gyermekkoromban barátnőmnek mindig fehérebbek voltak a fogai. Én is olyan fehéret szerettem volna, de ő mindig azzal vígasztalt, hogy az én csontszínű fogaim kevésbé hajlamosak szuvasodásra, míg neki hiába voltak szép fehérek, ha közülük már sok, tömött volt. Aztán eszembe jut Ő... s a mosolyom tovatűnik...
Mennyi gyötrelem és a bőröm mégsem ráncos, csak a szemeim karikásak... (kialvatlanság, évek, bánatok???) Megkeseredtem... kiégtem... Egy gyermeki testben élő hetven éves emberi lelkem van...
Kint szaladnak a fák. Legalább is, mindig ezt gondoltam gyermekkoromban; hogy a vonat áll, s a fák szaladnak...
Leszáll az a szép fiatal lány a buszról.
...
Utazom. Gyuláról-Csabára, mely egyben az ÉLETem utazása is. Peregnek az ESEMÉNYEK, kavarognak a GONDOLATOK agytekervényeim fogaskerekei között. Mindjárt megfogalmazódik, s szavakká születnek. Gondolatom a parietális-temporális-occipitalis lebenyeimben kavarognak, ide-oda. Fülemben a ZENE, fejemben a GONDOLAT, szívemben az ÉRZÉS, szemeimben a KÖNNY...
ÁLDOTT, nehéz gyermekkor... s egy kipukkadt sárga, piros pettyes gumilabda... emiatt első rossz gondolataim hat-hét évesen a halálról. Akkor semmi sem ÖRÖK, minden múlandó és halandó, mint a kis pettyes gumilabda? Én is elmúlok... de akkor MIÉRT élünk, ha MEGHALUNK??? A mama halála... egy leányával nem törődöm apa sorsa... a múló évek... iskolák, definíciók... ,,Minden test nyugalomban van, vagy egyenes
vonalú egyenletes mozgást végez mind addig, míg egy másik test, vagy mező, mozgásállapotát meg nem változtatja...” „Humán rekombináns DNS technológiával előállított bioszintetikus vegyületek...” A tanár szava: ,,Köszönöm, hogy a tanítványom volt Erika...” S egy gyakorlati jellemzés a pszichiátriai osztályon: ,,Köszönöm, hogy ITT volt… öröm volt vele dolgozni…!" Egy gyógyszertan tanár éves vizsgám minősítése: ,,Gyönyörű dolgozat... öröm volt olvasni…!" És egy kedves sms: ,,Senkinek sem – neked sem – szabadna megváltozni teljesen. Te így vagy B.E., így vagy jó, és különleges! …Értékes vagy, mély gondolkodású…”
Egy valamim van, ami az enyém, s nem veheti el tőlem senki sem... mert az-az ÉN MAGÁNTULAJDONOM: az ÉN vagyok MAGAMNAK!!! GONDOLATOK kavarogtok... szavakká fogantok. Csókolom! Minden rendben van…?
Emlékek, a múlt. Te NŐS VAGY? Csak azért kérdezem, mert nagyon szorosan bújsz hozzám tánc közben... Válasz: egy mosoly... Jaj... nekem, a narancssárga fürdőruhád miatt... NEKTEK NŐKNEK KÖNNYŰ, mert… Zavarban vagyok.’’
Első találkozásunk. Sms-ben érkező kérdés: Merre jársz? Én már Pesten vagyok... a panzióban. Érted megyek a Keletibe… Jó. Harminc perc múlva ott leszek. Meg fogsz ismerni…? Igen, meg foglak. Várlak...
---
Három nap kötetlen boldogság... szerelem... csókok... ölelkezések... Gyáva kukorica, TIK…, Admirális… (fontos szavak… a kettőnké…!) Férfiasan bevallom, szerelmes vagyok beléd. Évek óta nem voltak ilyen szép érzések a szívemben. Ami most történik velem, az egyszerűen csodálatos... Ne félj tőlem, én nem bántalak téged... Biztosan azért félsz tőlem, mert előző barátod fájdalmat okozott a szívednek...
Fejezzük be, szépen kérlek, ma megtudtam rólad valamit… Neked nincsenek érzéseid... te egy keményszívű csajszi vagy… Van valakim, akit szeretek – hazudtam, csakhogy el tudjon engedni. Légy boldog azzal a másikkal! Megígérem neked, hogy nem szomorkodom miattad. Jó neked, hogy ilyen hamar elmúlnak az érzéseid. Meg akarok halni, kérlek, segíts...! Fáj!
Máskor meg vigasztalni próbált. Ne légy rosszkedvű, gondolj az együtt töltött pár napunkra... SZERETLEK... Boldog vagyok, fontos vagy nekem... (Bla-bla-bla-... szokványos férfi szöveg.)
Fények, városok forgatagában... Csókok... test a testen... Kedvesem Szeretlek... EZ olyan, mint egy házasság... Nézhetlek a fürdőszobában, miközben te készülődsz. Gyönyörű, bájos NŐ vagy! Kívánlak... Már alig várja admirális, hogy találkozzon veled... A hétvégén, Te nem üzleti úton leszel? Én szívügy kongresszuson leszek veled. SZERETLEK.
Üdv. Olaszországból, Egyiptomból, Németországból, Hollandiából... – jöttek az sms-ek. Megígéred, hogy nem csajozol az üzleti utadon...? IGEN, csak TÉGED szeretlek... Üzenem a hasonmásomnak, ne nézzen téged az ebédlőben, mert féltékeny leszek... Jó kislány vagy, nem fiúzol kedves...? Amióta te VAGY nekem, más nők nem érdekelnek... Szeretlek… Követ még az a férfi? Ha átérsz Csabára, felhívlak... Olyan jó ez az érzés. Szeretlek. Azt mondták a lányok, hogy mióta az életemben vagy, megváltoztam. Az erdei túránk csodaszép volt... A többiek érdeklődtek veled kapcsolatban. Nagyon szimpatikus voltál nekik… Barátom!, megeszik a füledet…! – mondta a barátja. Csak megpusziltam – feleltem. Ez a lány tökéletes lenne feleségnek…!
Rád volt mászva az a nő. Te meg mindig mosolyogtál a társaságában... Ne légy féltékeny, nem szeretem, amikor ilyen vagy... Azt mondta a kollégád, hogy amíg vadászni voltunk Te biztos csajoztál… Csak viccelt, majd szólok neki, hogy ilyeneket ne mondjon neked.
Fejezzük be, nem akarok rámenni... A TE szíved már tartozik valahová…! Soha nem voltál a második, mindig csak téged szerettelek…
Céges vacsorán vagyok... Vigyázz magadra! Ne nézz félre, kérlek...! Megígérem jó fiú leszek. Egyedül alszom egy nagy francia ágyban, tudod hogy mit csinálnék most? Én is... SZERETLEK csak kilenc betűs szó, mégis milyen nagy tartalommal bír... Jó kislány legyél!
Három éve ezen a napon halt meg édesanyám, nagyon szerettem őt! Ne szomorkodj, anyukád büszke lenne rád, és csak elszomorítanád azzal, ha látná, hogy boldogtalan vagy...
Eszedbe jutottam Valentin napon? Vártam, hátha írsz üdvözletet… Igen, egész nap a CD-idet hallgattam, szépek! Köszönöm a leveleidet! Ne költs rám, nem érdemlem meg, de a leveleid nagyon szeretem, szépek. Inkább írj!
…Veled jól meg voltam szerettelek is, ha fáj, akkor is ezt kell tennem. A sors akarta így…!
...és én egy keményszívű csaj vagyok? És nekem nincsenek érzéseim…?
A csárdánál felállok a helyemről... NŐK végzik a hivatásukat. Itt is jelez egy leszálló. Lassan én is megérkezem az út végére (End of the road)... Egy nagyáruház. Nézek kifelé az ablakon. IGEN, még a biciklim is meg van. Leszállok. Tekerek. Mosolygok, mert egy mosolyra gondolok, amit kaptam egy számomra kedves embertől. ,,Mert minden vége valaminek a kezdetét jelenti!!!” A liftben a bringámat egy kerékre állítva tartom kezeimmel. Még két emelet.
Megérkeztem... ,,Itt vagyok... nem vagyok otthon... Ahol jó volt OTT voltál... ahol jó nekem OTT vagy most is ... ahol jó lesz OTT leszel NEKEM...*"
*Zorán: Ahol jó volt c. számából
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
