Utolsó csillag

Szerző: MagdileonaDátum: 2008. augusztus 10. 13:48

Műfaj: VersCimkék: csillag, könnycsepp

Neked őrzöm, érted félem
az utolsó csillagot
a pirkadat előtti
ében éji égen.
Neked tartom, tartogatom
tenyerem hűlő melegét,
érintve minduntalan
lázas homlokom.
Érted ereszkedik alá
egy fénylő könnycsepp is
lassan, szemem tárt ablakán,
a bú törékeny létráján,
lüktető migrén-függöny
remegő pókhálószálán...
Ha nem késlekedsz,
még itt vagyok...
még megmenthetjük
az ében éji égen
a pirkadat előtti
utolsó csillagot.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Magdileona (#2745)	2008. augusztus 12. 07:09
Van, amikor olyan a hangulatunk vagy úgy élünk meg valamit, ahogy rajtunk kívül senki más, ez teljesen egyedi. Az érzések verssé válásához pedig nyilván kell valami plusz - amit nevezhetünk költői túlzásnak vagy szabadságnak. Mindenképpen empátia kell ahhoz, hogy mások verssé fogalmazódott érzéseit átvegyük, illetve legalább megsejtsük. Köszönöm szépen hozzászólásodat! Üdv: Magdi
Válasz Veronai hozzászólására (#2744).

2. Veronai (#2744)	2008. augusztus 12. 00:08
Igen. Néha elgondolkodom, hogy mit mondjak. Néha kiszakadna belöllem egy mondat. De belegondolva a lelkedbe és a "ében" estébe, akkor rájövök, az életed tied, te érzed, ez a te szíved. Mondanék mást, mi butaság. Szép mind az, amit leírtál! Grat! Veronai
Válasz Magdileona hozzászólására (#2720).

3. Magdileona (#2720)	2008. augusztus 11. 16:04
Köszönöm szépen, Jana kedves!:)
Válasz R. Jana hozzászólására (#2717).