Vándorlás
Dátum: 2008. március 27. 14:22Műfaj: NovellaCimkék: lélek, novella, élet |  |
Vándorlás? Vándorolnak a madarak, az emberek, földrészek és még a lelkek is. Ez a röpke kis szösszenet egy kiszabadult lélekről szól, aki elindul az úton.
Ismét felröppent egy száraz falevél, mint egy apró kis madár, aki rááll az egyre erősödő hideg fuvallat pályájára.
Hirtelen hatalmas sivítással egyre több, és több madárka röppent a magasba, összeütközve a nagy tumultusban. Reccsenés, sivítás, és már csak érzékelte az a hatalmas szempár aki felé közeledett az elszabadult faág, hogy tompa puffanással hanyatvágódott a hozzá tartozó meggyötört test.
Mintha ez még nem lett volna elég, parányi apró cseppek kezdték felzavarni a száraz avart, majd égtelen robajlással leszakadt az ég. A most már vizes, vacogó test megemelkedett, majd egy nagy sóhajjal visszazuhant a földre.
- Na ennek annyi!- gondolta magában az apró nyíláson kiszabadult halvány kis fénysugár.
- Megérte ez neked Öregem? – kacagott fel hangosan – Hmmmm azért biztos hiányozni fogsz, persze csak egy picikét- vetette oda búcsúzóul, majd azon kezdett el gondolkodni, hogy mit is tegyen ezzel a nagy szabadsággal ami szó szerint a nyakába zuhant.
Felemelkedett, bukfencezett egyet a magasban és elindult. Abban a pillanatban meg is torpant, mert egy kis gondolkodási időre volt szüksége. Ide-oda csúszkálva egy meleg levegőfolyosóban lebegett, a lassan csituló vihar közepén, miközben fájó tanácstalanság lett rajta urrá. Igazából rájött, hogy nincs hova mennie. Nincs egy árva lélek, illetve még test, akit úgy Isten igazából meglephetne. Hirtelen előbukkanna, természetesen frászt hozna a kiszemelt áldozatra, aki utána hangos sírással ráébredne, hogy mi is történik igazából. Próbált az úgy nevezett emlékezetében kutatni, de nem talált olyan „személyt” aki a célnak megfelelne. Ezért hát úgy döntött, találomra kiválasztja a megfelelő embert. Elhelyezkedett a kopott pad szélén, szerencsére a szél is enyhülni látszott, és várt…..
- Elég unalmasnak ígérkezik az éjszaka – morgott magában
- Miért pont éjjel jött el az idő arra, hogy ez a szerencsétlen hús-vér gombóc felmondja a szolgálatot?
Unalmában az emlékekkel játszott, és maga is meglepődött azon, hogy egy ideig egész szórakoztató és sikeres kis filmeket tudott lejátszani magának. Már kezdte volna újra megszeretni a gombócot, amikor jött a törés. Zaklatott és szomorú lett a sok kusza kis villódzó jelenettől, így még az ijesztgetéstől is elment a kedve. Megpróbált beletekerni a láthatatlan kis filmbe, de egyre nagyobb káoszt és elkeseredettséget sikerült levetítenie. Gyorsan abbahagyta a kutakodást, és figyelni kezdett. Erős, kimért lépteket hallott valahonnan a messzeségből. Természetesen megvárta míg odaér, azt is, hogy hatalmas üvöltés után felívja a mentőket és a rendőrséget. Azért utána annyi örömet megengedett magának, hogy halvány fehér sugarat árasztva, halálra rémítse a dübörgő léptek gazdáját.
A mentő vezetője intett és már tovább is állt volna, ha nincsen eléggé résen. Az utolsó pillanatban sikerült besurrannia az erős szagot árasztó dobozba. Szórakozásból megbolondította a műszereket, nagyokat kacagva az értetlen buta arcokon. Lassan beparkolt az autó, Ő felült a vezető vállára, így kényelmesen bevitette magát az épületbe. Egy pillanat alatt felmérte a terepet, ismét felemelkedett, és egy bravúros bukfenc után, megállt az ajtóban. Mielőtt besurrant volna, egy kis szórakozásból arrébb gurított pár tolószéket, és meglebbentett egy pár köpenyt. A kiszemelt áldozat már ott feküdt az asztalon, Ő azért várt egy picit, igazából neki is fel kellett készülnie, hiába is próbálta annyira viccesnek beállítani a dolgot. Hirtelen felgyorsultak az események, azon vette észre magát, hogy a nagy csodálkozás miatt majdnem lemaradt. Az utolsó pillanatban, amikor felvisított a kiáramló levegő az apró test tüdejéből, besurrant. Nagyot sóhajtva elhelyezkedett, megnyomta a láthatatlan lejátszóján a DELETE gombot, majd éles sípolással elfehéredett előtte minden.
