Vándorok
Dátum: 2008. május 03. 13:26Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Ha a reggel mosollyal kel,
s ragyogva veti fényét az ég,
iramlik a város szerte, munkába menvén
eszembe jut, mit hallottam régi időkről,
felrémlik miként álltak ezer lábbal levesért,
pár szem krumpliért szaladtak lőtt utakon,
s két mennydörgés között nyomorogtak
otthonuknak romjain.
Nincsenek ma romok, a sürgő forgatag
árasztja dübörögve az utat, s ezer kirakat
árulja bájait, mégis lépten-nyomon virít a múlt.
Mozgó lelkekben utazik, látom hogy lebeg,
falak odvaiban, párkányokon lapul,
s ott ténfereg a tömegben.
Azok a hegek, mely sebek rég házakat hajlítottak földig,
most arcokra költöztek. S a háború még dúl.
Hajnalok csillámló betonja
hajdan volt nagy ünnepet idéz,
csak nem mint akkor a boldog nép,
nem mint akkor a kacagó, s jókedvű brigád.
Most a nyomornak katonái támadnak.
Ugyanott mennek, de nincs sorja a rendnek,
csak csend van, s korán kelt sétáló kisgyerek int nekik.
Észre sem veszik.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
