vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Városi Fény

Szerző: M. PeteriDátum: 2008. december 13. 18:48 Műfaj: VersCimkék: világ, vágy, szív, sötét, fény, félhomály, puszta, egyedüllét, lánc, arcok, magány, érzés, fájdalom, élet, bánat, barátság, szeretet, szerelem, cél, elmúlás, ember, emberközeli, érzelem, érzések, félelem, gondolat, kortárs, lélek, lét, szerelmes, vers, versek

Elhagyott a szó, amit mondanék

Marad a félhomály, a puszta és az egyedüllét

 

Túl messze a város

 

Messze a fény

 

 

Ledobta láncaim akihez szólhatnék

Arcok mögé bújt, akiket nem láttam még

 

Túl messzire mentünk

 

Messzire rég

 

 

Fényben ázó sötét szív

 

Rég elfelejtett mégis hív

 

Rettegsz a sötétben

De megvakulsz a fényben

A félhomály, amitől nem kell félned

Az út felét kell csak meg tenned

 

A másik felét én teszem meg

 

És talán megállok melletted…

 

 

Túl messze a város, messze a fény

És a

fényben ázó sötét szív

Túl messzire mentünk, messzire rég,

Mert ő

rég elfelejtett mégis hív

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.