Vártam, de Ő nem jött el...

Szerző: Evelyne LangerhDátum: 2008. szeptember 19. 17:34

Műfaj: PrózaCimkék: emberközeli élethelyzetek

Elszomorított. Bánatot okozott! Talán ez is csak ígéret vagy egy újabb becsapás? Nem lehet tudni, mikor mondanak nekünk igazat. SZOMORÚ vagyok. Nem jó ez a fájdalom. Pedig továbbra is CSAK szeretem, tisztelem.

Szobámban egy borítékra leszek figyelmes. Elsőbbséggel feladott, szép írott betűkkel megcímzett. Mindig tiszteltem ezt a személyt. Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor az a humanizmus lenne. Segítségre szorultam, melyet kis késéssel meg is kaptam tőle.

…

    Csak álltam és néztem a szökőkutat. Milyen szép lett a vizek városa. Régen nem jártam errefelé. Minden megszépült, megújult s rengetegen jártak e szépség csodájára. Mert itt MINDEN olyan szép volt. Csak sok az ember ITT (is)!
      Október 1. A mai nap a választásoké. Szépen süt a nap... igen... ez már a vénasszonyok nyara. Befejeződött egy nyár... ,,de MINDEN vége valaminek a KEZDETÉT jelenti..."!
Mennyi szép csoda van ITT! Víz és víz és víz, meg Székelykapu, mely a Viharsaroké! A Kelet kapujában, a vizek városában. MÁS kultúrája a MIÉNK is!
     A padon ülök s nézem a sok csodát. Milyen magasra tud feltörni a kút vize, aztán lejjebb és lejjebb esik a víz sugara. Gyönyörű, ahogy megcsillan rajta a nap fénye. És mindezt az árnyékból csodálhatom. Ezt megtehetem, ennyi még jár nekem.
Ülök, gyönyörködöm az IGAZI szépségben. Kedvtelen vagyok, mert akire vártam, az nem jött el. Megígérte, de nem jött! Biztos elfelejtette. A számunkra lényegtelen dolgok könnyen felejthetőek. S EZ..., egy felejthető dolog VOLT. Pedig meg szerettem volna ölelni, megköszönni a jóságát, aztán csendben eljönni. Sokszor az ÉLET írja a forgatókönyveket... vagy a SORS, melyről mi gyakran nem tehetünk! Talán... közbe jött neki valami... talán... CSAK elfelejtette!
     Megint magasabbra szökött a kút vize.
Vártam... Zavarban voltam, mert nem akartam senkivel találkozni... Meg ha megkérdezik ,,mi járatban"- mit mondok?
     Most visszaesett a szökőkút sugara, de a nap fénye továbbra is megcsillant rajta.

Vártam... nem jött el... a SEGÍTSÉG... NEM JÖTT. Pedig NAGY A BAJ! NAGYON! Elszomorított. Bánatot okozott! Talán ez is csak ígéret vagy egy újabb becsapás? Nem lehet tudni, mikor mondanak nekünk igazat. SZOMORÚ vagyok. Nem jó ez a fájdalom. Pedig továbbra is CSAK szeretem, tisztelem.
Nem jött el. De én eljöttem... ONNAN. Haladtam a kistemplom mellett a macskaköves úton, s most ITT ülök a fa lombja alatt a kispadon. Nézek... csak nézek... És a szökőkút vize rövid időre beköltözött az én szemembe. Szemeimből végig folyt arcomon a szökőkút vize, a vizek városában. A nap fénye pedig elköltözött életemből.

…
Én OTT voltam...

de Ő nem jött el!

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.