Vihar.

Szerző: RéziDátum: 2008. november 26. 18:14

Műfaj: VersCimkék: rojtosak, felhők, madarak, nyögnek, gyökerük, könnyítenek, villám, fák, napsugár

Rojtosak a piszkos felhők,
Némelyik súrolja a fákat,
Hallik már hangja a szélnek,
Se híre,se hamva madárnak.

Nyögnek keservesen a tölgyek
De feszülnek,dacosan ellen állnak,
Koronájuk végítélet táncot jár,
Gyökerük kapaszkodik,nem hátrálnak.

Bömböl,sikolt az isten haragja,
Félhomály üli meg a vacogó tájat,
Megnyílnak a vészterhes felhők,
Könnyítenek magukon s odébb állnak.

Ám hólyagjuk még tele,ömlik az eső,
Sebes patakokban zúdul a víz lefelé,
Kékes villám cikázik át a fekete égen,
Hangja a sűrű messzeségben elalél.

A fák, már csak kimérten bólogatnak,
Ahogy jött,a vihar sebesen tovább is állt,
Vékonyodnak a felhők szürke cafrangjai,
A csillogó csúcsokat aranyozza a napsugár.

2008.11.26. Rézi.