Legújabb cikkek

Rega / MP110

Rég láttalak, mondom, miközben megfogjuk egymás kezét; egyből rávágja, van az tán ezer éve. Ekkor Etele eltűnt a képből, a szemem sarkával csak néztem....

Írta: Bangó János

A sárkányvár

Mi van, ha a despota az emberek barátja? Sikere lehet a valamit-valamiért elv alapján. Ami jó egy csoportnak, nem biztos hogy jó a többieknek, és akkor kikezdik, elpusztítják a főszereplőt

Írta: Molnár István

Első randi

. Panka elindul egy randira, ahol a partnerét még csak képeken látta, akivel egy appon keresztül találkoztak, az ő első találkozásukról lehet olvasni.

Írta: Horváth Emma

Őszbe tévedőn

Emlékszel, mennyi ősz múlt, te hagytad, én sem mondtam semmi fontosat. Neked így jó, s én lapozom a napokat, mintha minden csak álomban történne velem.

Írta: Sonkoly Éva

Egy

Egy élet. Az egyszeri, elsuhanó világban tett tudatlan lépések, botlások, a megszokás langyos vize. Egy lélek, egy váratlanul elkapott pillanat. Egy.

Írta: Mayer Imola

Legújabb versek

Élénk szülő szelepe

Írta: Szat

Félek, hogy másként kell csinálni

Írta: Szat

Érdes a sűrű munka

Írta: Szat

Korán koronát

Írta: Szat

Csendes nyári hajnalon...

Írta: Neubauer József

A múlt tükre

Írta: Polnai Gábor

A jelen kardja

Írta: Polnai Gábor

Életem könyve

Írta: Polnai Gábor

Mitől féljek veled

Írta: Szat


Legolvasottabb cikkek

Induló

Itt vagyunk most. Itt élünk. Látjuk ami van. Már régóta nem történik semmi, csak nekünk kell elviselni. Nem. Miért? Mikor tettünk ezernyi dolgot és hasznukat nem láttuk. Fel a fejjel.

Írta: Veronai

Lélek-tükör

"...a mai világban mindenki hordoz magában lelki sérüléseket, a jelen, vagy épp a múlt fájdalmait, de hogy mindezeket mennyire vetíti ki a környezetére, mennyire hibáztat másokat saját megoldatlan problémáiért, az már intelligencia kérdése."

Írta: Ködmadár

A szavak mik ölni képesek

Életből lészen a halál. Ez igaz, de nem mindegy hogy hogyan. Legfőképp Volszk Gábor életében. ha kíváncsi vagy rá, láss neki. Csak vigyázz, hogy a magad életét meg tudd őrizni.

Írta: Pósán Ferenc

Mint a mókus fenn a fán... (2)

Milyen boldog voltam akkor, amikor végre beköltözhettünk abba a lakásba. Nagy volt, hatalmas, két szoba, konyha, fürdő, külön WC, a bejárati rész L-alakú. Pfúúúú! Maga a mennyország. És milyen nagy volt, tágas, világos!...

Írta: Zseva

Anya?

Az első reakció, a dermedtség állapota. Moccanni sem mert, még a lélegzetét is visszafojtotta, úgy figyelte a hangot. Drága nagymamája sokat mesélt neki Piroskáról, meg arról a gonosz farkasról.

Írta: Kallódó

Legolvasottabb versek

Hiába

Írta: Pósán Ferenc

Fel a fejjel!

Írta: Zseva

A pokol felé félúton

Írta: ipszilon

Black Ice: Szenvedélyt szenved az éj

Írta: Black Ice

Black Ice : Egymásközt

Írta: Black Ice

Az átkozott magány

Írta: Pósán Ferenc

Megőrültem

Írta: Pósán Ferenc

Hiba a köbön

Írta: Gerikkkee

Én nem láttam (a szerb háború idején)

Írta: ipszilon


Egy vers csak úgy

szívem öröme

Írta: Lezly

Ködmadár VS. Black Ice: Happy End

Írta: Ködmadár

Kérdés

Írta: Veronai

Mindennap

Írta: Szat

Szerelmunk

Írta: TMT

Őszi eső

Írta: ég

Barátomnak /...akkor én is visszadölök reggelig./

Írta: Amadeus

Leszállt az éj...

Írta: Árvai Emil

Szeress még!

Írta: Neubauer József

Egy cikk csak úgy

A Tollam és Én

Mert a szülő is elfogult, amikor azt mondja, hogy az ő gyermeke a legszebb. Mint anya a gyermekéről, úgy alkotnak véleményt írásomról a barátok, elfogultan, szeretve. Véleményem szerint soraim inkább csak emberközeliek. Egyszerűek, olyan, amilyen én vagyok.

Írta: Evelyne Langerh

Én vagyok AZ

Elérhetetlen szerelem, csalódás, vágyakozás.. minden adott.. és egy gonosz akarat mely bűnre csábít. Van aki ellen bír állni, s van aki nem. Megláthatjuk Archie miképp tesz végül.

Írta: Pósán Ferenc

A filmek csodálatos világa

A valóság mindig furcsább a kitaláltnál. Vagy mégsem?

Írta: Pergamon

A korom nem számít

Ismerkedünk, tesszük a szépet, majd rámenősek leszünk, nem ismerjük fel a ránk szabaduló feladatok óriási nehézségeit, és nem akarunk hinni a szemünknek, ha szembesülünk a valósággal.

Írta: Bányai János

Zorán koncerten

Élvezettel néztem, ahogy a zenészek átadták magukat a hangszerek játékának. S éreztem kellemes illatokat, a hangszerekét. És láttam csodálatosan csillogó fényeiket, ragyogásukat. Azon az estén éltek a hangszerek, s élő játékukkal kápráztattak el bennünket, a közönséget.

Írta: Evelyne Langerh