A vég kezdete (8.)
Dátum: 2013. június 25. 12:51Műfaj: NovellaCimkék: epika, novella |  |
Lali leszerelt, és Paksról egyenesen hozzám jött, hogy az előszobában szerelmet valljon, s megkérje a kezem megint. Baj volt a ritmusérzékével... Az ágyamban ott aludt épp az okos szőke herceg - Józsi.
Lali leszerelt, és Paksról egyenesen hozzám jött, hogy az előszobában szerelmet valljon, s megkérje a kezem megint. Baj volt a ritmusérzékével...
Az ágyamban ott aludt épp az okos szőke herceg - Józsi.
Kék szemében izzott az értelem. Éjszakákon át beszélgettünk filozófiáról, vallásról, bevezetett a rádiózás rejtelmeire - bár engem inkább a hozzá tartozó hatalmas lehetőség izgatott, mely a kívánatosnál jóval ritkábban volt kézzel fogható számomra. Olyankor is erősen tiszteletben tartotta az ősi európai kultúrát, talán a francia kivételével... Néha sikerült rábírnom valami izgalmasabbra a napi (vagy inkább heti) rutinnál, s reménykedtem, hogy rákap a változatosságra.
Akkoriban már nagykorú voltam. A szülinapomat egy éjszakai szolgálattal ünnepelhettem Ferencváros Nyugati rendező pályaudvarán, vonatátvevőként. A sors Józsi kezére játszott, 12-24-es kemény szolgálat után örültem, ha kialhattam magam.
Az otthon hiába remélt változatosságot megoldottam időnként egy kedves, vörös hajú, szeplős, sarus fiúcskával, Misivel - míg Józsi a váltókezelő őrhelyen talán éppen a különböző kultúrák szexuális szokásairól szóló tanulmányt olvasgatta.
Mindig tudtam, hogy egy kapcsolatban igenis van jelentősége a hasonló érdeklődési körnek!
Amikor fél évvel később lejárt a kiküldetésünk, ő Üllőn lett váltókezelő,... én pedig végre vonatra szálltam! Élveztem minden percet újra az utasok között. A formaruhához fehér necc harisnyát húztam, sötét kékre lakkoztam a hosszú körmömet. A diák kocsiban, a srácok felismertek a Charlie illatáról. No igen! Havi 300 órát dolgoztam, de az akkori minimál bér három-négyszeresét kerestem a nyolc általánosommal, vasúti szakvizsgákkal. (Itt azért meg kell említenem, hogy 30 év alatt azután, érettségivel, több szakmával, felsőfokú OKJ-val, saját pénzemen és szabadidőmben el is értem, hogy a fizum megüti a jelenlegi minimál bér kétszeresét!) Megint kísértésbe estem, hogy végre a felszakadó fájdalmamról írjak… Vajon miért sokkal könnyebb panaszkodnom, mint dicsekednem? Talán itt lenne az ideje elgondolkodnom ezen is...
Hogy szavam ne felejtsem, visszatérek a boldog időkhöz e kis kitérő után - amikor a hajam úgy vágattam, hogy a tányérsapkát ledobva is legyen frizurám!
Kedves olvasóim, ha van közöttetek olyan, aki '83-84-ben utazott rendszeresen a Karcag –Cegléd - Szob vasútvonalon, az bizonyára emlékszik egy értelmes, kedves, csinos, barna kalauz lányra! Talán még az a pilisi Laci nevű tanuló fiúcska is, aki a péntek délutáni tömeg kellős közepén az arcomba harapott, mert kikosaraztam...
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#27555) | 2013. június 28. 13:29 |
2 és fél év elég volt a fickóból! Mondjuk, üres járataim sose voltak... :-) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27550). |
|
2. Zseva (#27550) | 2013. június 27. 18:07 |
Hamar elintézted a Lalit, rögtön a kék szemű Józsit kezdted elemezni... és mintha kissé szétszórt lettél volna... persze ezen nem lepődtem meg, akinek ilyen izgalmasak voltak a napjai, az lehetett is kissé csapongó... :-) | |
| |
