vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A vég kezdete (12.)

Szerző: KödmadárDátum: 2013. augusztus 17. 00:07

Műfaj: NovellaCimkék: novella, epika, próza, szeelem, parázs

"Most vettem csak észre, mit művelek. Én udvarolok egy pasinak! (Na de milyen pasinak...!) Szóval ezért bosszantanak a saját leveleim! Nem is sült bolond vagyok: Sült liba – és tálcán kínálgatom magam... Mentés előtt legalább lektoráld ezeket a rémségeket..."

Örökös feszültségben vibráltam, elviselhetetlenül hosszúak voltak a nappalok, és nyomasztóan sötétek az éjszakák. Ritkán kaptam levelet, és kínomban a régebbieket olvastam el újra, meg újra.

"Hiányozni fox odakint! Nagyon tetszett a vers. Lehetne, hogy majd úgy találkozzunk, hogy kettesben, és hogy oda is bújhassak hozzád? Hogy elkényeztethess? És hogy én is el tudjalak kényeztetni? Örülnék neked!
Puszillak! Griff"

- Annyira érzéki, ahogyan simogatod a nyelvemet a nyelveddel, ahogy érzem az ajkadat az ajkamon...! - ábrándoztam. - Ég a bőröm a kezed alatt - az arcom meg a leveleim miatt... Most is érzem a szőrös mellkasod, ahogy a pólód alatt megérinthettelek. Szeretném az arcommal is érezni; hallgatni, ahogy kalapál a szíved! Szeretnék eggyé válni veled, a karodba bújni... Szeretném a tested végig csókolni, figyelni minden apró rezdülésedet, és addig fokozni a vágyadat a kezemmel, számmal, nyelvemmel, hogy végre Te könyörögj megnyugvásért... Lassan akarok kiélvezni minden centimétert, hallani akarom a sóhajtásodat, az édes hangod, érezni, ahogy megremegsz a gyönyörtől... Az eszemet veszítem már ettől a kínlódástól... Bele se merek gondolni, mit gondolsz rólam ezek után... Egyáltalán, szoktál-e gondolni rám? Te elképzelted-e már, milyen lesz, ha egyszer valóban kettesben lehetünk? Írj kérlek, mert megőrülök a kérdéseimtől, az ábrándjaimtól!

"Ne őrülj meg: jövök! Csak még egy kicsit bírjad ki!
Puszi, Griff"

Úgy ébredtem, ahogy elaludtam - sajnos telefon csörgésre, nem Dávid
simogatására és csókjaira... Mennyivel boldogabban kezdődne úgy a nap! Elég nehezen térek ilyenkor magamhoz, de hagytam volna, hogy egy kicsit kényeztessen... Nem fontos korán beérnem dolgozni...

"Elgyengültem! Nagyon pajzán vagyok és hihetetlenül élvezem (nemsokára)! Griff" - olvasgattam megint, hogy tartsam a lelket magamban, míg az óramutatók komótos táncot lejtettek a középpont körül.
Megint verset írtam.

Enyém a csillagok, a nap,
Enyém az ég,
Mert megkaphattalak…
Enyém a selymes fű,
A virágzó ágak.
Magammal hordalak,
A szívemmel látlak.
Enyém a szél zenéje lent,
Azóta nekem kék az ég,
Nekem csobog a patak,
Nekem virágzik a rét.
Bennem izzik a tűz.
És nekem világít a fáklya,
Enyém minden kis szikra,
Enyém a gyufa lángja.
Enyém a kandalló tüze,
Enyém a vulkán lávája,
Enyém a szenvedés,
- Minden öröm forrása…

"Annyira tehetséges vagy! Nagyon szépen írsz. Neked is szép 7végét!
Mosolygriff :) "

" Alig várom, hogy végre felfedezz! :-) Állok (ülök, fekszem) elé(d)be.
Szerelmes vagyok beléd, és dühös vagyok érte magamra (rád nem
tudok). Ez már téboly... Ég az arcom azért, amit művelek! Tudom, tisztában vagyok vele, mit csinálok, és mégis... Nem tudom abba hagyni, nem tudlak elfelejteni egy percre sem..."

"Ne legyél dühös magadra! Így vagy jó! A NŐ! Zsigerig :)
Pusssz, Parázs"

„Ma sokat dolgoztál, azt hiszem. Biztosan jól esne egy könnyű vacsi!
Szereted a héjában sült padlizsánt? Picit megsózom és borsozom, majd kikanalazzuk a bőréből. Olyan selymesen csúszik le a torkodon, érzed?
Aztán egy Mozart bonbon? Kibontsam Neked? Szívesen a szádba adom... Az édes csokoládé alatt a pikáns mandula íze kényezteti a nyelvedet...
Vagy elég egy korty pezsgő eperrel? A pici buborékok még élvezetesebbé teszik a gyümölcs zamatát... Csak semmi szex! Egy forró zuhany?
Na jó, ha szépen kérsz, én is jövök. Ne fáradj a tusfürdővel, ígérem, hogy egyetlen porcikádat se hagyom ki! Azért szólj, ha valahol mossam még! Imádlak tetőtől-talpig habosan! Aztán egy nagy, puha törölközőbe tekerlek, nehogy megfázz nekem! Ha szépen hasra fekszel az ágyon, akkor megmasszírozom a hátad. Illatos olajat töltök a tenyerembe... - vanília jó lesz?
Gyöngéden bekenlek vele a tarkódtól, a válladon át, egészen a derekadig..., és még egy kicsit lejjebb... Lágyan simogatom a bőrödbe, végig csókolom a gerincedet az ajkammal, közben egy kis játék a nyelvemmel... - ez segít ellazítani az izmaidat, tudom... Az ujjaim begyével lassan megkeresem azokat a kis feszültség gócokat a válladon, amit a stressz okozott. Ó, a lapockáid mellett is találtam párat... A számítógép a ludas! Akarod, hogy lentebb is kényeztesselek picit? A szép kerek fenekedet is átgyúrom, jó? Igazán formás, megnéztem ám a múltkor is...! Na jó, nem hagyom ki az izmos lábadat sem. A bokádtól lassan haladok felfelé, ha nem bánod! A combod belső fele milyen érzékeny, Kedvesem! Lazíts, most aludnod kell! Betakarlak, jó éjszakát Szívem!”

 

„Elszállt a fáradtságom. Mindig ilyen kényeztetésre vágytam..., de ilyen csak a mesékben van ...

Merre szállsz, ködmadár?
Puha fészket hol találsz?
Ölembe bújsz csintalan,
Csókolnálak pajkosan

Szép álmokat!”

"Most vettem csak észre, mit művelek. Én udvarolok egy pasinak! (Na de
milyen pasinak...!) Szóval ezért bosszantanak a saját leveleim! Nem is sült bolond vagyok: Sült liba – és tálcán kínálgatom magam... Mentés előtt legalább lektoráld ezeket a rémségeket; a kihagyott, meg elütött betűk rettenetesen bosszantanak utólag!"

" Rá se ránts! :) Így szuper!"

"Neked! És az én önérzetem, lelkivilágom...???"

"Ne csináld, ha nem jó neked, én is csak olyat teszek, amit szeretek."

Legnagyobb ellenségemnek továbbra is az időt tekintettem.

"Ma csak aludni szeretnék veled. Belefúrni magam az öledbe, érezni a karod súlyát a derekamon, és a leheleted a nyakamban... Tudom, ezt nem lehet soha..., de az álmaim az enyémek, ábrándozhatok."

"Szeretnék az öledbe ülni egy picit! Szemben veled, hogy a karjaidba bújhassak, és ölelhesselek magamhoz én is téged. Csókolj, csókolj még gyöngéden, hosszan; ringass álomba lágyan, Kedvesem...! "

"Már megint remeg a kezem. Elolvastam, mit írtam az este félálomban. Nem tudom, rád milyen hatással volt (talán jobb is nekem, ha nem tudom?), nekem még most is tetszik..."

" Jó hatással vagy rám. Egészséges borzongás :)"

Én pedig csak ábrándoztam, és írtam az idétlen leveleimet, időnként saját verssel spékelve...

" Jó napot, Ködmadárka! Köszönöm, attól tartok, hogy nem ihatok, mert utána még vezetnem kell, de nagyon jól esik a kínálás! Kakaó jöhet! Melegszendvics is :))))) Ott leszek a megbeszélt helyen és időben! A jelenlegi felállás szerint kb. 4-ig érek rá, és remélem, hogy örülni fogsz nekem! Ahogy én is!
Puszi, Griff"

" Szép napot, drága Griff! Minden percet ajándéknak tekintek, a jelenlegi felállásodnak is örülök már most! 3 gyönyörű órát talán összesen tölthettem eddig veled az elmúlt évtizedek alatt... Pont a kakaó? :-)
Melegszendvics, sült liba, lángos... :) Milyen nagy az étvágyad? :)"

"Próbálj meg ma aludni, mert különben hulla fáradt leszel holnap :)))) Puszillak"

" Ne aggódj! Egy éjszaka alvás nélkül már nem számít az előző hetek után... Már teljesen leszoktam róla. Amíg jártányi erőm van, addig elveszem a tiédet! Puszillak, Ködmadár"

Végül egyetlen percet sem aludtam a találkozás előtti utolsó éjszakán...

 

 

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 10 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Nem Tom   (#27900)

2013. szeptember 02. 15:30

Én csak azt tudom mondani, ha nem öncélú malackodás, akkor hadd jöjjön. Legfeljebb én is teszek ide egy olyat. Sőt tudod mit most kiteszem. A címe Öngyulladás. Reménykedjünk benne, hogy hamar fent is lesz.:)))

Válasz Ködmadár hozzászólására (#27899).

 

2. Ködmadár   (#27899)

2013. szeptember 02. 10:16

Szia Nem Tom, köszi! :-) A nőket talán érdekli a lelki nyomorom is - úgy láttam eddig. Egyébként folyamatban van egy másik regény, az viszont már tényleg 18. karikás, lehet, fel se merem majd tenni ide. Nem krimi sajnos az sem... :-)

Válasz Nem Tom hozzászólására (#27897).

 

3. Nem Tom   (#27898)

2013. szeptember 02. 10:01

Szassz Pyrr. A karikák sztem egy vidám hajnalon, a szemed alatt laknak! :))) Nekem nem, ne hidd, nekem már a karikákból táska lett. Esetleg ridikül.Tamás

Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#27831).

 

4. Nem Tom   (#27897)

2013. szeptember 02. 09:59

Kedves Ködmadár! Két dologért kopogtatok nálad. 1. Nagyon örülök, hogy Lacó barátommal közösen is alkottok. Bár a tűz, és a víz találkozásának ítélem.És mégsem langyos.:))) 2. Végigolvasva a tizennégy részt meg kell állapítanom vitathatatlan tehetséged van a meséléshez.Kreatív mondat szerkesztésed van, és lebilincselő ahogy (nem amit) ahogy írsz.Kezdj bele egy könyvbe! Használd a színes fantáziádat.nem bántani akarlak, de ne a lelki nyomorodat írd meg, hisz az mindenkinek van.És főleg ne szerelmes regényt. Szerintem nálad egy krimi is beleférne. Bocs, hogy beleszóltam a lelkedbe. Ha valamit tudni akarsz kérdezd a Lacót! Tamás

 

5. Ködmadár   (#27856)

2013. augusztus 29. 13:25

Nem tudok itt karikákat rajzolni... :-) Amúgy meg én is jobban tettem volna, ha elrejtem az érzelmeimet... Ha lesz erőm és időm a következő részre, majd megérted, miért írom ezt... :)

Válasz Pyrrhusz hozzászólására (#27831).

 

6. Pyrrhusz   (#27831)

2013. augusztus 27. 18:40

Húha! 18-as karika hol marad? Az ifjú Werther szenvedései feminim változatban? Ritka az ilyen már, mint a szárnyas fóka, az érzelmeket elrejteni, kulcsra zárni, befalazni, csak ki ne derüljön...:-) Képzeletem tengeralattjáróján én is gyakran jutok el örömteli tájakra, találkozom északi, szőke szépségekkel, de aztán felharsan a riasztó, hogy folyik be a víz, a hajó hullámsírba merül...:-)

 

7. Ködmadár   (#27794)

2013. augusztus 18. 12:52

Facebook? :-) Skipe? :-)

Válasz Zseva hozzászólására (#27787).

 

8. Ködmadár   (#27793)

2013. augusztus 18. 12:50

Telóról nem tudok itt chatelni. Írni enged, de nem tudom aztán elküldeni. Csak hsz-t lehet... :-)

Válasz Zseva hozzászólására (#27787).

 

9. Ködmadár   (#27792)

2013. augusztus 18. 12:44

Csak azt nem tudom, miért van ez így, hisz semmi földön túlit nem képzeltem el... És miért valósulhat meg, ha rosszat képzelek el, s miért nem, ha valami szépet...? Még nem tudom, hogyan írjam le a találkozást - mert megtörtént! Érdekesnek találom, hogy pont a 13. részben jutottam idáig, pedig nem volt megtervezve. :-))) Erről a számról rövid idővel később verset is írtam. :-)))

Válasz Zseva hozzászólására (#27787).

 

10. Zseva   (#27787)

2013. augusztus 18. 11:18

Én csak annyit mondok... Amit százszor megfogalmazol magadban, azt ki ne mond... mert a vége csalódás. Soha nem azt kapod, amit éreztél, amikor azt a levelet írtad... Csalódás a vége. És mond miért?... De ha mégsem így lenne, akkor sem ilyen színes, mint a fantáziád, az ábrándjaid, attól sokkalta rövidebb ideig tar.... Sajnos. :-)