Az ajtó
Dátum: 2013. október 01. 12:08Műfaj: NovellaCimkék: novella |  |
Virágok nyíltak a párkányon nyáron, és mindig finom illat volt a levegőben. Ó, hogy szerette nézni, amikor öltözött! Azok a kedves csipkék, és frissen vasalt fodrok!
Lassan száz éven át tette meg ugyanazokat az kis mozdulatokat.
- Talán kilencven fok - gondolta, mert látott már szebb napokat is a mostaninál. Volt idő, amikor sokat tanult…
Először gyerek szobába nyílott. Egy kedves kislány volt a társa, szőke fürtjeire sütött a nap az ablakon át. Virágok nyíltak a párkányon nyáron, és mindig finom illat volt a levegőben. Ó, hogy szerette nézni, amikor öltözött! Azok a kedves csipkék, és frissen vasalt fodrok! A kislány kacaja ma is fülében csengett, és maga előtt látta a színes szalagokat, ahogy libbentek, mikor boldogan forgott a nagy tükör előtt.
Aztán szirénák sivítottak, és robbanások rázták meg a falakat. Téglák hullottak, és üveg szilánkok repültek. Ő, a kemény fából faragott ajtó is megsérült. A kislány, a szép szőke kislány kacaja többé nem töltötte be a szobát, apró cipői nem kopogtak többé a parkettán...
Aztán munkások jöttek. Eltakarították a mozdulatlan testeket, majd a törmeléket is. Az ajtó világtalanul hallgatta a kopácsolást, és a malteros kanál bántó, súrlódó hangját. Bugyogott a bor az üvegből, és vöröshagyma szaga terjengett a levegőben. Kis idő múlva új emberek érkeztek. Érezte testén az erős markok szorítását, a fájdalmat, ahogy lekaparták róla a megégett festéket. Később gyöngéden simogatva új ruhát kapott, majd végre körül is nézhetett. Már nem látta a társait, a többi szobára nyíló ajtót, de új barátja lett, aki beengedte az érkező lakókat.
Fiatal asszony lépett be kisfia kezét szorongatva . Szomorúak voltak. A nő éjszakákon át sírdogált az apró konyhában, ami valaha előszoba volt. A gyermek minden kis zajra az ajtóhoz szaladt reménykedve, majd bánatosan kullogott vissza a szobába.
Évek teltek el így, míg végre be nem kopogott valaki. Éjszaka volt, s az asszony mezítláb szaladt a szobából, hogy a zaj fel ne költse alvó gyermekét.
- Te vagy az, Pista? - kérdezte a jövevényt, majd boldogan ölelte magához, és csókolta a magas, nyiszlett alakot.
A boldog éjszakát egész estét betöltő mesék követték csatákról, melyekről soha sem derült ki az ajtó számára, miért történhettek meg, vagy hogy ki volt a győztes. A történetekben mindig halottak hevertek szerte, jajgatás volt, füst és tűz, meg tankok, és alakzatban szálló repülők...
Egyszer aztán, hosszú évek múlva elment a család, és fiatal pár költözött a helyükre. Éjszakára mindig becsukták az ajtót, és halk sóhajok szálltak a levegőben. Hétvégén húsleves illatozott, meg rántott hús, sült krumpli és uborka saláta. Fokhagymás! Vidám dalocskák szóltak a rádióból ebéd közben.
Később éjszakákon át sírt egy kisbaba, és a férfi egyre később érkezett haza. Olyankor sör szaga áradt, meg hányásé, és gyakran csattant az ajtó a keretben. Időnként elveszítette csillogó szemét, majd újra láthatta a boldogtalanságot maga körül. Végül már csipke ruhája is foszlottan lógott zsíros ujjaktól maszatos üvege előtt.
A gyermek felnőtt, és őt csak nagyon ritkán látta. Már alig emlékezett a régi virágok illatára, amikor a két öreget elszállították a hullaházba.
- Szénmonoxid. - hallotta még a tűzoltó megjegyzését, mielőtt hangosan kattant egyet. Utoljára.
(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#28275) | 2013. október 07. 04:47 |
:-) | |
Válasz Macska hozzászólására (#28273). |
|
2. Macska (#28273) | 2013. október 07. 01:04 |
Sziporkázol. :-) | |
| |
