Életképek 4.
Dátum: 2013. május 21. 09:18Műfaj: NovellaCimkék: házasság, epika, novella, próza |  |
Mindig csak azt találod meg, ami téged igazol! Ráadásul mintha félre is értenéd! A cikked nem arról szól, hogy minden takarítás helyett dugni kell, csak azt mondja, néha helyette is lehet. Már titokban takarítok, mert ráizgulsz a porrongyra...
(Mottó: nem haldoklom - én így élek)
Sokáig csöngetek, mire végre kinyitja az ajtót. Benne maradt a kulcs...
- Hol voltál ilyen sokáig? - kérdezi. -Elaludtam.
... - Gyalog jöttem a Keletitől, a Blahán és a Margit-szigeten át.
- Miért nem busszal, meg villamossal? Csak elbaszod az időt mindig! Pasiztál, mi?!
- Pasizni? Én? Ki a fenét érdeklem én szerinted? Próbálok kimászni a depresszióból. Mozgásra van szükségem. Mióta eljöttem Ceglédről, már nem is kerékpározom. Csak egyik járműről átszállok a másikra, mindig sietek. Reggel dolgozni, este haza.
- Mindig hívlak kutyát sétáltatni!i
- Az lassú most nekem. Idegesít a totyogás. Mozgásra vágyom, tempóra, hogy meginduljon a vérkeringésem.
Közben gondolkodom, mert itthon már azt sem lehet. Itthon folyamatosan elszórakoztatsz, mindig kitalálsz valamit, amit csinálnom kell. Úgy érzem, a közeledben már nem is létezem. Már csak útközben élek! Az irodában a munka, itthon meg Te... Szeretném néha azt tenni, amihez kedvem van!
- Persze! Pasizni! Arra lenne eszed! De hogy az uradnak vacsorát kéne adni, az eszedbe se jut!
- Nem vagy az uram. A férjem vagy, csak nem úgy viselkedsz... Amúgy meg tudom, hogy rögtön megéhezel, ha meglátsz.
- Nem igaz! Szexelni is akarok! Küldtem ma is egy cikket arról, hogy mire vágynak a férfiak. Elolvastad?
- El, ebéd közben. Olyat nem találtál, hogy mire vágynak a nők? Mindig csak azt találod meg, ami téged igazol! Ráadásul mintha félre is értenéd! A cikked nem arról szól, hogy minden takarítás helyett dugni kell, csak azt mondja, néha helyette is lehet. Már titokban takarítok, mert ráizgulsz a porrongyra...
- Már az is baj, hogy szeretlek?
- Más elképzeléseim vannak a szeretetről. És valaha nem így beszéltél velem. És néha vacsorával vártál. Meg kaptam virágot is...
- Most meg hoztam Tokajit! De csak AZ után bontom ki!
- Legfeljebb ma nem iszom! Alkohol nélkül kibírom hetekig...
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Ködmadár (#27241) | 2013. május 26. 10:19 |
Az olvasókat mégis inkább a Fagyi és a Fonódj rám című verseim érdeklik jobban, mint a mini drámáim... :) Érzem, hogy cselekednem kell hamarosan, mert így megfulladok! Kérdés, hol van az a pont, amikor sajàt érdekeimet mások érdekei elé helyezhetem. Gondolok itt a férjemre, és a gyerekeimre. Most úgy látom, akár hol is szabom meg a határt, a szemükben mindenképp önzőnek fogok tűnni... Talán nagy fába vágtam a fejszém most, az életem feldolgozásával, de azt remélem tőle, hogy önmagam megértésével a kivezető utat is meglelem. :) Azért teszem nyilvánossá, hogy màsok is tanulhassanak belőle... :) | |
Válasz Zseva hozzászólására (#27240). |
|
2. Zseva (#27240) | 2013. május 26. 09:57 |
Ez jó! Nagyon jó! Végre valami lázadás féle. :-) Hát ezt érzem én is. Mindent, apait, anyait beleadok és semmi... Erre van szükség. Igény, szerintem. Hogy valaki te, vagy más mindegy, de megmondja helyettünk a tutit. Mire azt elhallgatni. Erről szól az élet. Elég sivár, de ez van... :-) | |
| |
