vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Idegen (2.)

Szerző: KödmadárDátum: 2013. szeptember 29. 14:19 Műfaj: NovellaCimkék: epika, novella, próza

Bent nyugtalanul pislantott a lámpa, majd végleg sötétség telepedett a lakásra. Csak Ádám állt mozdulatlanul még mindig a konyha közepén. - Végünk van? - kérdezte tágra nyílt pupillákkal. - Csak nekem...

Vihar közeledett. Egyre erősödött az ablak előtti fák susogása, és száguldó, sötét fellegek ejtették rabul a csillagfényeket. Kövér cseppek csattantak hangosan a párkányon. Vakító villám cikázott hosszan a város felett, majd hatalmas robaj verte fel az alvó madarakat.

Bent nyugtalanul pislantott a lámpa, majd végleg sötétség telepedett a lakásra.
Csak Ádám állt mozdulatlanul még mindig a konyha közepén.
- Végünk van? - kérdezte tágra nyílt pupillákkal.
- Csak nekem... Te ne félj, míg engem látsz! - aztán felnevetett a sötétben, és kihúzott egy hatalmas gyertyát a fiókból.
Ádám semmi vicceset nem talált ebben, de megnyugodott, amikor fellobbant a láng. Nézte, ahogy lassan erőre kap az apró kanóc, és vidáman táncol a fény Éva arcán. Aztán a falon megjelenő két foltot figyelte. Az egyik lassan közeledett a másik felé, míg egy hatalmas egésszé nem olvadtak.
Éva látta a férfi testén villódzó fényeket, és szemében a kíváncsiságot, hát mindent elkövetett, hogy az árnyjáték betöltse az idegen estéjét varázslattal.
A mesék és a bűvölet birodalmában jártak órákon át, az életre kelt álmok vad, és buja történetében. A szerelem illata és ízei táplálták, a gyönyör hangjai töltötték be ezt az éjszakát.

A hajnal derengő fénye lassan véget vetett a játéknak, és Ádám deres haján megakadt az első napsugár.
- Megint fázom. - szólalt meg kissé rekedt hangon.
Éva lecibálta róla a köntösét, és gyöngéden a vállára terítette.
- Gyere, keresünk rád valamit! - mondta, és magával húzta a szoba felé. Az ágy szélére ültette, míg a szekrény aljában kotorászott. Egy nagy bőröndöt vett elő, és keresgélni kezdett a belegyűrt ruhák között.
- Az emlékeim. - gondolta - Legalább volt valami értelme gyűjtögetni őket.
Először egy pár fekete zokni akadt a kezébe. Ádám elé térdelt, aztán óvatosan a lábfejére húzta, majd két tenyerébe fogva hosszan megpuszilta őket egymás után.
- Mint amikor a fiam pici volt - jutott eszébe, és melegség járta át lelkét. Végig simította a formás lábakat, és felnézett Ádámra. A férfi lassan felemelte a földről, és az ölébe vonta. Gyöngéden ringatta, vágyakozón ölelte karjába az édes testet. Csókot lehelt nyakára, és életében először érezte az "adás" örömét.

Kicsivel később Éva visszatért a kincses ládikához, hogy tovább kutasson benne. Egy igen ízléses, de vidám színű nyakkendő volt a következő darab. Ádám nyakába tette, s hanyagul, lazán megkötve hagyta. Az lágyan pihent az őszülő mellkason, míg a nő forró lehelete pajkosan játszott a szőrszálak között.
Aztán egy alsónadrág került elő. Félig ráadta a férfira, majd kérte, álljon fel.
Ádám Éva fölött tornyosult, aki nehéz szívvel húzta egyre fentebb az alsót. Végül keze a formás, izmos fenekére csúszott, hogy megmarkolja kissé.
Pár lépésnyit távolabb hátrált tőle, majd felkacagott a látványtól.
- Te, én átszaladok a barátnőmhöz egy telóért, talán kiderül az e-mailből, hová kellett volna menned - vagy legalább az, hogy honnan jöttél. Addig keresgélj nyugodtan a ruhák között!

- Szia Betti! Kölcsön adnád a telefonodat egy kicsit? Na, légyszi! Nagyon fontos lenne! - hadarta. Nem is fogod elhinni, mi történt velem az éjjel!
- Vázolhatnád, legalább nagy vonalakban, ha tényleg meg akarod kapni a telefonomat!
- Figyelj! Az enyém felrobbant az este, és közben kijött belőle egy ruhátlan pasas. Nem tudja a nevét, de én Ádámnak hívom. Mesebeli éjszakám volt vele, és most ruhát keres. Meg akarjuk találni a levelet, amihez csatolták, hogy megtudjunk róla valamit. Na, add már ide gyorsan azt a vacakot!
- No nem! Ezt ugyan nem hiteted el velem! Ezt látnom kell!

Az apró hálószobában ruhák hevertek az ágyon és a szőnyegen szétdobálva, amikor a két nő megérkezett.
- Jézusom! - kiáltott fel Betti a látvány hatására, és megborzongott a gyönyörtől. - Ilyen levelet nekem is küldhetne valaki - rebegte, és egy pillanatig megbabonázva állt a küszöbön, szorongatva az ajtófélfát.
- Menj oda! - intett Évának. - Le kell, hogy fényképezzelek benneteket!
Éva a férfi mellé állt, és boldog mosollyal a szemében nézett Betti felé, aki megnyomta ujjával az apró gombot. A telefon halkan kattant, és egyetlen pillanat alatt beszippantotta Ádámot.
Feszült csend telepedett a szobára.

A titkárnő asztalán jelzett a számítógép, hogy levél érkezett. A szőke bombázó eligazított egy rakoncátlan tincset homlokából, majd elmosolyodott, és bevitte főnökének a kinyomtatott fényképet. Elé tette.
- Na végre! - kiáltott fel az. - Tomi gyere, megjött végre! Ezek újabban postagalambot használnak?- morgolódott.
- Ki a fészkes fene ez a bárisnya melletted?
- Nem tudom. - rázta a modell kínjában a fejét. Nem volt ott a
műteremben.
- Akkor mégis hogyan került a képre? Odamontírozták? Idióta vicc, akár ki is szórakozik velem.
A csöndet a papír reccsenése törte meg. Az a fele, amelyiken Éva boldog mosolya volt, összegyűrve landolt a papírkosárban.
- Te Tomi! Így nem is olyan rossz ez!

Hónapokkal később Betti rátenyerelt Éva csöngőjére.
- Siess már! Velem kell jönnöd!
- Messzire cibálsz? Bezárom az ajtót.
- Siess már! Láttam a villamosból az Ádámodat! Biztos, hogy ő az. Egy hatalmas plakát lett a képből, amit csináltam rólatok.
- Az nem lehet, arról tudnom kellene! - torpant meg Éva.
- Ott vagytok, nézd! - és rámutatott a hatalmas táblára, ami egy új, férfi kozmetikum családot reklámozott.

Éva felnézett rá, s látta a kezét a férfi szőrös mellkasán. Belőle nem látszott több, de Ádám összekócolt haja, s a vidám nyakkendő bizsergető emlékeket ébresztettek benne.

Éva még hónapokig járt arra haza, hogy láthassa a férfi szemében szikrázó tüzet, és dédelgesse az emlékeit, amiket most nem tudott a nagy bőröndbe zárni a többi közé.
Ősszel munkások jöttek fehér kezes-lábasban, létrával, és új plakátot ragasztottak a régi tetejére. Valami kezdő írócska kínálta rajta az első szerelmes regényét...

 

 

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 5 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Ködmadár   (#28226)	2013. október 02. 15:18
Akárki megtalál, aki el szeretné mondani...
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#28221).
2. Ködmadár   (#28225)	2013. október 02. 14:54
Halkan osonó, sötét árnyék lettem, magányos vagyok, nem lépkedsz mellettem. Egyedül a csöndben, gyilkos sötétben, magam bolyongok reménytelenségben. Halott rózsa vagyok, fakó szirmokkal, örökzöld bokor szomjazó kínokkal, sóhajjal remegő, kőbe zárt szellő. Múltam se nélküled, nincsen jövendő. Álmaim libbennek, ó, mivé lettem! Soha más bűnöm se, csak, hogy szerettem...
3. Ködmadár   (#28224)	2013. október 02. 07:58
Miért gondolod L.I.Zet, hogy csak ifjú titán lehet a modell? Ha én marketinges lennék, egy drága, új márkát komoly, érett férfival reklámoznék, nem tejfölös szájú kamasszal. 48. évesen pedig a deres hajra kattanok! :-) Ifjú titánokkal legfeljebb a bútoraimat cipeltetem... :-)
Válasz L.I.Zet hozzászólására (#28221).
4. L.I.Zet   (#28221)	2013. október 02. 00:12
Mitől deres a haja egy ifjú titánnak/modellnek? Összességében tök jó a folytatás is... akárki megmondhatja :)
5. Zseva   (#28211)	2013. szeptember 30. 18:59
Legalább adtál rá valami ruhát, még ha az csak egy nyakkendő is volt... :-)