vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Kísért a múlt!... (1)

Szerző: ZsevaDátum: 2012. október 20. 08:29 Műfaj: NovellaCimkék: barát, szerető, elválás, szakítás

Havas eső esik. Itt fent megmaradt a hó. Sötét van. Lassan, nagyon lassan botorkálok lefelé a keskeny ösvényen. Körülöttem csend van... Szükségem van arra, most úgy érzem, hogy egy idegennel megosszam a gondolataimat.

 

– Már itthon kéne lennie! A taxi elment. Kibogozom a madzagot a kapuján. Leteszem a kutyakaját. Keresem a kulcsom.

– Miért nem vettem elő a taxiban?... Nem látok a sötétben, melyik a jó? Sokáig keresem. Végre kinyitom az ajtaját.

– Felkapcsoljam a villanyt, vagy ne?... Felkapcsolom. Hideg van. A madárkalitkák az asztalán sorakoznak. A mosogatója edényekkel van tele.

– El se pakolt? Benézek a szobájába. – Be sem ágyazott?... ahogy felkelt, úgy hagyva minden... A szoba közepén egy halom zokni. Itt-ott egy halom ruha csak úgy, a földön. Na, nekem ennyi elég.

– Nem volt itt senki! - nyugtázom magamban. Ebben a kuplerájban nem marad meg senki, csak egyedül ő. Sietve távozott valahová, talán munkába?... Mindig elvállal valami pénzes melót!... Lekapcsolom a villanyt. Csak a teraszon hagyom égve... Lássa, ha hazaér, hogy itt jártam... De még visszamegyek, mert a holmimat elpakolom: egy nadrág, egy blúz, egy pulóver, egy papucs. Ennyi, ami tőlem megmaradt. Becsukom magam mögött az ajtót és bütyökre kötöm a kapun a madzagot, de még nem tudok elmenni. Várjak?... De meddig?

Lemegyek a falu kocsmájába, az egyetlen helyre, amit még ismerek itt.

- „Igen, itt volt, de már elment, egy sört ivott meg!” - feleli a kérdésemre a pultos... Sehol egy vendég, pedig fiatal az idő.

Visszamegyek egy darabon, várok úgy középtájt... Nem tudom merről fog jönni?... Alulról?... felülről?... Megállok. Sötét van. A havas eső még mindig esik. Nem is fázom már... A kurvánál ég a villany. Ott nem lehet. - Akkor hol van?... - Mit mondok majd neki?... – Miért nem jöttél vasárnap? Azt mondtad krumplit, hagymát, zöldséget hozol, hogy főzzek egy krumplilevest. 5-6 óra felé mondtad, hogy jössz. Vártalak, de nem jöttél.

Nem telt el sok idő, kb. 10 óra lehetett. Fentről jött. Bemegy. Láthatja, hogy ég a villany. - Mire gondolhat? Mit akarhatott ez a picsa?!”

Nem bírtam tovább. Felmentem én is. Már tudtam, hogy elkerülhetetlen a találkozás, hiszen ezért jöttem... Meg se lepődött. A beszélgetésünk rövid volt. Én kérdeztem:

– „Miért nem jöttél?” A válaszára, a kifogásaira már nem is emlékszem…csak arra, hogy kiáltok.

– Gyűlöllek!!!! …

– Ne menj el, ne menj el! - próbált visszatartani.

Nem csináltam cirkuszt... Elmentem... Fáradt voltam... Nem jött utánam... Vissza se néztem.

A kocsma már zárva. A taxis névjegykártyája viszont nálam van. Ahhoz nem volt erőm, hogy felszálljak a buszra. Hagyom elmenni. Bekopogok a kocsma ajtaján. Kinyitja az ajtót a pultos nő. Bemegyek. Beszélgetünk. Rendes. Kérek egy kis pohár sört. Közben hívom a taxit, kb. 5-6 perc. Hazamegyek. Ide 2, vissza 2. - Drága befejezése volt e napnak! - mondom magamban.

Már sokkal könnyebb, amikor a taxiba beülök, de még nem vagyok túl rajta. Most már fázom, jólesik a meleg. Emlékek, elmulasztott lehetőségek, nagyon sok jó, de sokkal több rossz dolgok kavarognak a fejemben... A taxissal beszélgetek. Kérdezget... Biztos látja rajtam. Szükségem van arra, most úgy érzem, hogy egy idegennel megosszam a gondolataimat.... Szinte mindent megtudott az alatt a rövid idő alatt kettőnkről... Megkönnyebbültem.

– „Ha férfi társaságra vágyik, hívjon!" - mondotta... majd elköszöntünk egymástól.

Folytatása következik.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

---

Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

---

1. Zseva   (#26048)	2012. október 22. 13:28
Igen... Ez a múlt, de vannak jelen problémák, melyeket valóban már csak az írással tudunk néha ellensúlyozni. Ideig-óráig segít is túljutni a problémán, aztán elkezdünk mérlegelni, ahogy múlik a fájdalom, érezzük, talán nem kéne annyit foglalkozni vele, elmúlik magától... vagy nem. :-)
Válasz Bányai János hozzászólására (#26041).
2. Zseva   (#26042)	2012. október 21. 10:54
Köszönöm János! Én is így gondoltam akkor. Segített... ha nem is megoldotta a problémát. :-)
Válasz Bányai János hozzászólására (#26041).
3. Bányai János   (#26041)	2012. október 21. 09:35
Kedves Éva! Időnként elkerülhetetlen a "Szükségem van arra, most úgy érzem, hogy egy idegennel megosszam a gondolataimat.... " Az írás is segít e problémán, de a személyes kontaktus előnye az azonnali reagálás, az "idegen" részéről.