Ajándékadó
Dátum: 2010. május 30. 07:32Műfaj: NovellaCimkék: ajándék, adó, szerelmesek, búcsú |  |
Nos, a kedélyeket felkorbácsolta az úgynevezett ajándékozási adó úgy szeretetből, karácsony után. Érdemes „megváltani” az ajándékunkat, nehogy a következő peres helyzetbe kerüljünk.
Ajándékadó – nem is annyira elavult – mi mindenre jó!
Nos, a kedélyeket felkorbácsolta az úgynevezett ajándékozási adó úgy szeretetből, karácsony után. Érdemes „megváltani” az ajándékunkat, nehogy a következő peres helyzetbe kerüljünk.
Történt tehát, hogy volt egy igen szerelmes pár, melynek férfiúi résztvevője rajongásig szerette kiválasztott hölgyét. Tenyerén hordozta, minden figyelmével elhalmozta, s szinte cserébe jó fokú „irigykedés” övezte, mely férfiúi hiúságát növelte.
Teltek-múltak a hónapok, s az évek is. A névnapok, a születésnapok hatalmas partijai mindig emlékezetesek voltak a barátaik körében. Azonban a karácsony minden együtt töltött évben a Kánaánt hozta el számukra, nem győzték egymást túlajándékozni. Hisz jól kerestek, fiatalok voltak, élvezték az életet.
Ám ez a karácsony más volt, mint a többi. Utólag visszagondolva nemcsak azért, mert a legutolsó. A szent estén elfogyasztott fenséges vacsora után a megszokott módon folyt le az ajándékozás. A szerelemittas férfiú alig várta, hogy átadhassa nőjének a legmodernebb plazma tévét, nem titkolva azt, mennyire el fogják tátani szájukat a barátaik. Azonban át kellett menni a hálószobába. Így már érthető volt, miért volt tilos oda ezen este belépni. A férfi megmutatta a legújabb tévézési módozatokat, felvételindítást, programokat. Elégedetten húzta ki magát, s várta szerelmétől a rajongói csókját. Most sem maradt el. Majd csillogó tekintettel nézett a fa alá, lopva kereste ajándékát. Lassan andalogtak a feldíszített fa felé. A nő lehajolt, felvett egy kis dobozkát, átnyújtotta párjának. Csodálkozó tekintetét nem tudta palástolni. Egy karóra volt benne, a legismertebb fajtából. Párja a csuklójára helyezte, miközben kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt.
Elteltek az ünnepek, s vége lett az eufóriának, s nemcsak annak. Egyre ritkábban mentek el együtt, mindketten a munkájukra hivatkoztak.
Egy búskomor este csendben vacsoráztak, alig szóltak egymáshoz. S miután egyre sűrűbben töltötték így már a hétvégeiket is, megérettek arra, hogy váltsanak.
Mint a mesében, leültek, megbeszélték, hogy sokkal jobb mindkettőjük számára, ha lehetőséget adnak a másiknak, hogy újra kezdhessék az életüket. S láss csodát, megegyeztek, hangos szavak nélkül, mosolygott a lelkük.
Azonban nem sokáig.
A költözéshez segítséget kap a férfi volt szerelme, a pakolásnál igencsak segítőkésznek bizonyult. Mikor a férfi volt szerelme csomagolni kezdte a plazma tévét, majd a kamerát, a mosogatógépet, s még sorolhatnám, a férfi megálljt parancsolt. Ám a hölgy folytatta tovább. Iszonyatos veszekedéssé változott a kellemes búcsú. Mindent a férfi vett, eltartotta a nőt, esze ágában sincs megengedni azt, hogy az általa átadott ajándékokkal távozzon a nő.
Azonban a volt szerelme szó nélkül kiment a nappaliból, behozta kézitáskáját, elővett egy köteg fénymásolt lapot, melyen nemcsak csekkek fekete-fehér bizonyítékai voltak, hanem a barátok egyöntetű kijelentése, melyik ajándék kinek a tulajdonát képezi.
A csekkeket az APEH-nek küldte, rajtuk minden egyes ajándék megfelelő adójával.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Kiki (#19809) | 2010. június 01. 09:26 |
már tegnap is akartam írni neked, Mimi, de nem engedett fel a gép a kommentekhez. ma nem volt olyan szigorú elfogadom az észrevételeidet, ezek alapján át is fogom írni az egészet. köszönettel: Kiki | |
| |
