A magányos könyvtár - I.
Dátum: 2010. június 06. 08:11Műfaj: NovellaCimkék: tölgyfamanó, könyvtár, könyvtáros, tündér |  |
A minap a Rádió Törökszentmiklós stúdiójában jártunk, s míg a buszra vártunk, úgy döntöttem, hogy bemegyünk a könyvtárba, s hasznosan töltjük el a várakozási időt. Elmondhatom, hogy jól jártam, az egyik diákom mondott egy ötletet, melyet felhasználva írtam meg ezt a novellámat.
A magányos könyvtár
Első rész
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, amit igen kevesen laktak. Egy domb tetején terült el. Közepén állt a templom, jobbra az iskola, balra pedig egy könyvtár. Körülötte sok-sok pici, nádtetős házak, takaros kertek.
Nyár volt. Az iskola bezárta kapuit, a templom volt mindig nyitva. A könyvtárban sem lézengtek, pedig az egyetlen tanító néni minden nap reggel nyolc órakor kinyitotta a könyvek tárát. Leült és várt. Várta az olvasókat, a gyerekeket. Azonban legtöbbször úgy tért haza, hogy alig volt látogatója.
Ma reggel is leült megszokott helyére, elővette az előző nap megkezdett regényét. Olvasni kezdett.
Ahogy csendben bújta a könyvet, hangokra lett figyelmes. Először azt hitte, hogy hallucinál. Felnézett, de senkit sem látott.
- Gyertek! – szólt valaki most már egészen érthetően.
Teri néni, hisz így hívták a könyvtáros nénit, ismét felnézett a szemüvege felett, s elindult a hang irányában.
- Gyertek! Tiszta a levegő! – mondta egy hang.
- Mióta beszélsz így, Tölgymanó? – szólt egy mély hang a magas polc mögött. – Megbeszéltük, hogy ezeket a kifejezéseket nem használjuk!
- Rendben, Tündér! – egyezett bele Tölgymanó.
Teri néni felállt, elindult a hang irányában.
Alig akart hinni a szemének. A polc mögött, a legfelső polcon ült a Tölgymanó, mellette állt egy Tündér, azonban egyre több könyvalak haladt feléjük.
Teri néni várt. Várt, míg szinte mindenki megérkezett. Ekkor megszólalt:
- Hát ti mit kerestek itt?
A mesealakok és a hősök riadtan tekintettek a könyvtárosra, de a Tündér azonnal megnyugtatta őket:
- Semmi baj – majd folytatta. – Aki még nem ismeri, ő a könyvtárosunk, Teri néni.
- Üdvözöllek benneteket – mondta a könyvtáros. – Ha elmondom, hogy ti itt jártatok, el sem hiszik a gyerekek!
- A gyerekek! – legyintettek egyszerre mindnyájan. – Még hogy a gyerekek!
- Miért vagytok ennyire szomorúak? – kérdezte Teri néni.
- Eszemet sem tudom, mióta nem vitt ki engem senki ebből a könyvtárból. A legutóbb is csak félig olvastak el – mondta a Tölgyfamanó.
- Jó neked! – kiáltott fel Hüvelyk Matyi. – Amióta ide kerültem, el sem hagytam a könyvtárat.
- A gyerekek nem szeretnek bennünket!
- Nem is kíváncsiak ránk! – mondták sokan.
- Igazatok van – szólt közbe Teri néni. – Okát sem értem, miért nem olvasnak többet.
- Kölcsön adjam a varázspálcámat? – kérdezte a Tündér.
Az összes könyv hatalmas kacagásba kezdett.
- Próbáltam már én is becsalogatni a gyerekeket, de minden erőfeszítésem dugába dőlt.
- Hallottad, Tündér! A könyvtáros néni is használja ezt a kifejezést! – szólt a Tölgyfamanó.
- Ő megteheti! – válaszolta a Tündér.
- Miért? – firtatta tovább a Tölgyfamanó.
- Csak nézz körül! Nincs olyan könyv, mit el nem olvasott volna Teri néni. Amíg tanított, minden nap újabb és újabb kifejezésekkel, szavakkal ismertette meg tanítványait.
- Teri néni! Segítsünk ismét becsalogatni a gyerekeket? – kérdezték szinte egyszerre.
- Jó lenne! – sóhajtott fel a könyvtáros néni.
A főhősök, a meseszereplők összenéztek, közelebb léptek egymáshoz, összesúgtak. Megvitatták tervüket.
Mikor befejezték, ezt mondták Teri néninek:
- Most menjen haza, ígérjük, hogy hétfőtől rengeteg látogatója lesz ismét a könyvtárnak.
A könyvtáros néni úgy is tett. Nem kérdezte ki a titkukat, de sejtette, hogy betartják az ígéretüket.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Kiki (#19964) | 2010. június 06. 13:37 |
javítottam! köszönöm, mindig keverem a némettel ez van Kiki | |
| |
