Emberi történetek II.
Dátum: 2011. szeptember 20. 00:49Műfaj: SzakirodalomCimkék: veronai, akarat, bizonyság, lélek, hit, szeretet, cél, szerelem |  |
Amikor komornak, vagy gondterheltnek látsz, akkor nyugodtan szóljál, vagy kérdezd meg, mert valamiért alapból ilyen a fizimiskám.Egyébként mosolyogni és nevetni szeretek...........
Szia ! Kedvesem!
Köszönöm amiket küldtél. A hotline-oson jókat vihorásztam, de ezek tényleg megtörténtek, hisz a praxisomban is előfordultak hasonlók, de hát az emberek végül is alapból egyszerűek.
Amikor komornak, vagy gondterheltnek látsz, akkor nyugodtan szóljál, vagy kérdezd meg, mert valamiért alapból ilyen a fizimiskám. Szegény barátom szokott reggelente megijedni, mikor ilyen arccal lépek be az ajtón, pedig csak egyszerűen elgondolkoztam, és azt hiszi, hogy haragszom rá, pedig dehogy. Egyébként mosolyogni és nevetni szeretek, de ezek szerint nem mindig sikerül.
Ha este nem jön álom a szemedre és nincs kedved olvasni, vagy tévét nézni, nyugodtan írj arról, ami épp eszedbe jut, vagy foglalkoztat. Szívesen osztom meg én is gondolataimat veled. Sokszor az a baj az emberek közötti kapcsolatoknál, hogy nincs párbeszéd, vagy beszélgetnek és elbeszélnek egymás mellett, de nem hallják egymás mondanivalóját, mert a saját magukéval vannak elfoglalva. Én biztos, hogy figyelek rád és válaszolok is. Remélem nem badarságokat! :-) Megvallom őszintén, szeretek kezdeményezni, de nem zavar, ha más talál ki dolgokat. Egy dolgot nehezen viselek, ha elvárják tőlem, hogy kitaláljam a gondolatait valakinek és ha nem teszem, ezért megharagudnak rám. Valóban néha tudok gondolat olvasó lenni, sőt örülök, ha kitalálhatom, mit szeretne a másik, de mindig ez nem lehetséges. Persze felmerül azonnal buksidban a kérdés: Mire értem ezt? Azt szeretném, ha az eseményeket Te is írányítanád, persze úgy, ahogy eddig, közösen megbeszélve. Mondjuk a következő találkozásunkat. Csináljunk egy közös szabadnapot, vagy délelőttöt, vagy ebédet. Menjünk oda, ahová te szeretnél. Csináljuk azt, amit Te szeretnél. Szándékosan nem írok le most tippeket, mert nem akarlak befolyásolni. De nyitott vagyok írányodban és várom a javaslatokat.
Puszillak és örülök én is, hogy az a rengeteg év mit sem számít, mert természetesen mi magunk számítunk, vagyunk a fontosak!
.............:-)
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#24330) | 2011. szeptember 21. 22:44 |
A cikk nagyon rossz. Te megvennél egy könyvet amiben ilyenek vannak? Persze, hogy nem, és senki sem. Tamás | |
| |
