Erdélyi kitérő
Dátum: 2008. június 21. 11:43Műfaj: NovellaCimkék: örökkévalóság, félelem, misztikum, horror, halál |  |
Adriana nagy utazó, a világ számos részén járt már és egy visszatérő utazás okozza vesztét illetve az hogy letért a helyes útról....... pedig ha a helyes úton haladt volna akkor elkerülte volna végzetét...
Adri szeretett utazni, mondhatni imádott. Bejárta már Európát, járt Amerikában. Úgy ismerte a Keleti Partvidéket, mint a tenyerét. 5 évig élt itt. Járt a maják földjén is. Csodálatos élményei fűzik ahhoz a helyhez. Ázsiai körutazásai során bejárta Kínát, Thaiföldet, sőt még Japánba is eljutott. Igaz ezek az utak csupán incentive utak voltak, de ő mindig tudta hogy kell mindenben megtalálni a módját egy kis szórakozásra. 35 éves korára elmondhatta magáról, hogy szinte nincs is olyan helyzet, amelyben nyelvi kommunikációs problémái adódhatnának. Anyanyelve magyar, szinte folyékonyan beszél németül, angolul és spanyolul. Sőt japánul is elvégre egy évet ott is élt. Nem is volt olyan nehéz megtanulni a nyelvet, mint gondolta volna. A kínai és a thai nyelvet is értette. Kb. 10 évvel korábban tett egy utazást Erdélybe is. Fantasztikus Romániának ez része, mely egykoron Magyarország értékeit növelte. Tele volt rejtéllyel és misztikummal. Amikor átlépi a határt és belép Erdélybe az embernek az érzése, mintha álomvilágba csöppenne, ahol minden megtörténhet. Most is így érezte, ahogy autójával Erdély kacskaringós útjain haladt célja felé.
Most ne m üzleti úton volt, ez csupán egy kitérő volt. A munka Horvátországban várta, ahová vasárnap estig meg kell érkeznie. Most ténylegesen csupán átlagos turistaként jött. Az ország számára most csak amolyan mellékút volt, amelyen nosztalgiázott egy kicsit majd vasárnap továbbáll. Mire beért a kis faluba már sötét volt. Embert alig lehetett látni a kihalt utcákon. Sajnos abban a fogadóban, ahol legutóbb megszállt már teltház volt. Úgyhogy egy másikat kellett keresnie. Ez egy benzinkút mellett volt a prospektus szerint. Későre járt és fáradt is volt úgyhogy megkérdezett egy járókelőt, mire az tapintatlanul elhessegette a turistát. Hihetetlen volt. Hasonlóval még ne m találkozott pedig elég sokfelé megfordult már. De a következő emberrel már szerencséje volt. Kedvesen és udvariasan útba igazította, aminek köszönhetően néhány perc múlva már le is parkolta a motel parkolójában, bejelentkezett a recepción és a vacsoráját fogyasztotta a motel éttermében. Kellemes volt a motel. Háromcsillagos besorolásával vetekedett egy négycsillagossal is. Barátságos berendezésével a vendég gyorsan otthon érezte magát. Az étterem kicsi volt de a vendég minden gasztronómiai igényét kielégítette. Az étteremből a szobájába menet elhaladva a recepciós pult mellett megpillantott egy prospektust, mely egy helyi szórakozóhely szolgáltatásait mutatta be. Színvonalas helynek tűnt. Mivel péntek este van és még fiatal az éjszaka úgy gondolta, megnézi magának a helyet. Miután a recepciós hölgy ellátta a megfelelő információkkal felment a szobájába és átöltözött és rendbe tette magát. Aztán nem sokára már meg is találta a helyet. Kicsit kívül esik a városon. De állítólag megéri elmenni.
Mire odaért a hely tele volt emberrel. A zene dübörgött, a dj jól nyomatta. Kellemesen eliszogatott, táncolt. Egyszercsak azt vette észre, hogy már majdnem mindenki elment és a felszolgálók is zárni készültek. Sokat ivott és nem merte megkockáztatni, hogy a rendőrök megszondáztassák és elvegyék a jogosítványát, hiszen akkor hogy jut el Horvátországba?
Úgyhogy a felszolgálók hívtak neki egy taxit. Adrianna úgy döntött kint a parkolóban várja meg a fuvart. Telt múlt az idő a pincérek már bezártak, de a taxi még sehol.
Majd eltelt egy félóra és úgy látta nem jön, jobbnak látta, ha gyalog indul útnak.
Így át elindult az úton mellyen idefele jött autójával. Csak sétált a kihalt utcán. Még nem érte el a várost mikor a közeli bokrokból furcsa morgásszerű hangot hallott. Furcsa volt, nem kutya hangja volt ez. Egyre gyorsabban kezdte szedni a lábát. Aztán futásnak eredt. Aztán mikor már nem hallotta a hangot megáll szusszanni egyet. És akkor előjöttek. Mindenhol ott voltak. Ronda. Fekete. Óriási,. Sárgaszemű. Kétszer akkorák, mint egy átlagos kutya. Gyorsan elkezdett futni az egyetlen út felé, amelyet még nem álltak el. Futott gyorsan befelé az erdőbe. Hallotta ahogy a démoni dögök a nyomában vannak. És ördögien vinnyognak. De nem állhatott meg pedig már nagyon sajgott a lába és az ereje is kezdte elhagyni. Ennek ellenére csak futott. Futott az életéért. Közben eleredt az eső. Egyre jobban esett. Mintha az égiek is ellene lennének. Már annyira esett hogy azt sem látta hova, merre fut. Egyszercsak a sárban megcsúszott és elesett. A démoni teremtmények körbevették. Nem látott semmit a fején lévő sebből szivárgó vér és az eső teljesen elhomályosította a látását. Csak a vicsorgó hangjukat hallotta. Tudta hogy eljött a vég. Már nem is küzdött az elkerülhetetlen ellen. Aztán egyszercsak lódobogást hallott és hatalmas csattanás. Aztán vinnyogás. De már nem a halált- hozó vinnyogást hallotta, hanem egy istenfélő halandó kis dögé volt, aki tudja hogy itt a vég. Irtózatos bűzt érzett, halványan látta, ahogy a sötétbe burkolózott alak leszáll a lováról és megnézi a földön heverő dögöket, hogy élnek-e. Aztán a rettegő nőhöz lép és a karjánál fogva felhúzza a félig ájult nőt és felteszi a lovára. Majd felül mögé ő is és elvágtatnak az éjszakában.
Mikor a nő felébred egy sötét szobában találta magát. Sajgott a feje és a lába. Először nem tudta, hogy mi is történt vele. Aztán kezdett derengeni neki az éjszaka történtek. Felkelt és a hatalmas ágy melletti székről, elvette gondosan összehajtogatott ruháit és felöltözött. A szobájából kilépve sötétség fogadta, csak a falakon lévő fáklya adott némi fényt. Olyan volt minden, mint egy régi várkastélyban. A lépcsőn leérve a halban találta magát, mely olyan volt, mint Egy Múzeum. A falakat szép régi festmények borították. Szép vitrinekben harci eszközök voltak. Aztán jobb oldal felől tűz ropogását hallotta elindult a hang felé és belépett a félig nyitott ajtón és a szép teremben, melynek nagy részét a hatalmas kandalló tette ki, ahol a tűz ropogott, ami előtt állt a férfi háttal a nőnek.
A többi berendezést illetően volt egy szép asztal székekkel, és a könyvtárba illő könyvespolcok roskadtig megrakva könyvekkel. A padlót puha bőrök borították. Gondolatmenetét a férfi szakította meg.
- Mit szól a kastélyhoz?- kérdezte a férfi még mindig háttal a nőnek.
- Nagyon szép. Az öné?- kérdezte a nő.
- Igen már évszázadok óta a családom tulajdonában van. Tehát tetszik?- kérdezte ismét a férfi, mire a nő rábólintott.- ennek igazán örülök. – azzal megfordult a férfi démoni vigyor kíséretében.
- Ekkor csengő hangzott valahonnan az épületből.
- Kész a vacsora.- azzal karon fogta a férfi a nőt és átvezette az ebédlőbe, ahol gondosan meg volt terítve nekik. Bár senkit sem látott rajtuk kívül, aki mindezt elvégezte volna.
Vacsora közben beszélgettek és kiderült, hogy a nő vendéglátója egy gróf és elmesélte az élettörténetét. Vacsora végeztével megittak egy kis vörösbort a kandallónál, aztán Adri elbúcsúzott és elment aludni. De a gróf maradt és tervezgetett tovább a kandallónál ülve és gonoszul elvigyorodott…
Másnap reggel a nő ült csomagjaival a halban és várta, hogy a gróf előjöjjön a szobájából. Köszönés nélkül nem akart továbbállni.
Várt de a gróf csak nem jött le a szobájából. Ezért írt neki egy köszönőlevelet és némi pénzt az ellátásért. Otthagyta az asztalon. Kilépve a szobából nem vette észre hogy a gróf fentről nézi. Ki akarta nyitni az ajtót, mikor megszólalt a férfi mögötte.
- Hova lesz a menet hölgyem?- kérdezte hirtelen a gróf.
- Önt vártam, hogy elköszönhessek. Mennem kell, estére Horvátországba kell érnem egy meetingre. Írtam egy levelet önnek.- válaszolta a nő.
A gróf felvette az asztalról a levelet és elolvasta.
- Csak nem képzeli, hogy hagyom elmenni? Mikor évszázadok óta nem járt halandó ebben a kriprában.-felelte a férfi
- Kriptában??- kérdezte a nő
- Bizony! –vágta rá a férfi – mi már mindannyian halottak vagyunk.- mutatott körbe a férfi, és akkor Adri meglátta azokat is, akiket eddig nem. A szobalányokat, szakácsot, komornát.
Nem megy innen sehova. Itt marad velünk.- mondták szinte kórusban.
- Maguk őrültek.- mondta Adri. De mit sem ért tiltakozása Minden erejével azon volt hogy kinyissa az ajtót. De mintha beragadt volna. Aztán hirtelen a háta mögött volt a gróf megragadta a nő vállát és megfordította…
A kastély a nő segélykérő sikolyától visszhangzott… de a kastély elnyelte segélykérését. Csak az élő halottak hallották sikolyát….
-
Adri szeretett utazni, mondhatni imádott. Bejárta már Európát, járt Amerikában. Úgy ismerte a Keleti Partvidéket, mint a tenyerét. 5 évig élt itt. Járt a maják földjén is. Csodálatos élményei fűzik ahhoz a helyhez. Ázsiai körutazásai során bejárta Kínát, Thaiföldet, sőt még Japánba is eljutott. Igaz ezek az utak csupán incentive utak voltak, de ő mindig tudta hogy kell mindenben megtalálni a módját egy kis szórakozásra. 35 éves korára elmondhatta magáról, hogy szinte nincs is olyan helyzet, amelyben nyelvi kommunikációs problémái adódhatnának. Anyanyelve magyar, szinte folyékonyan beszél németül, angolul és spanyolul. Sőt japánul is elvégre egy évet ott is élt. Nem is volt olyan nehéz megtanulni a nyelvet, mint gondolta volna. A kínai és a thai nyelvet is értette. Kb. 10 évvel korábban tett egy utazást Erdélybe is. Fantasztikus Romániának ez része, mely egykoron Magyarország értékeit növelte. Tele volt rejtéllyel és misztikummal. Amikor átlépi a határt és belép Erdélybe az embernek az érzése, mintha álomvilágba csöppenne, ahol minden megtörténhet. Most is így érezte, ahogy autójával Erdély kacskaringós útjain haladt célja felé.
Most ne m üzleti úton volt, ez csupán egy kitérő volt. A munka Horvátországban várta, ahová vasárnap estig meg kell érkeznie. Most ténylegesen csupán átlagos turistaként jött. Az ország számára most csak amolyan mellékút volt, amelyen nosztalgiázott egy kicsit majd vasárnap továbbáll. Mire beért a kis faluba már sötét volt. Embert alig lehetett látni a kihalt utcákon. Sajnos abban a fogadóban, ahol legutóbb megszállt már teltház volt. Úgyhogy egy másikat kellett keresnie. Ez egy benzinkút mellett volt a prospektus szerint. Későre járt és fáradt is volt úgyhogy megkérdezett egy járókelőt, mire az tapintatlanul elhessegette a turistát. Hihetetlen volt. Hasonlóval még ne m találkozott pedig elég sokfelé megfordult már. De a következő emberrel már szerencséje volt. Kedvesen és udvariasan útba igazította, aminek köszönhetően néhány perc múlva már le is parkolta a motel parkolójában, bejelentkezett a recepción és a vacsoráját fogyasztotta a motel éttermében. Kellemes volt a motel. Háromcsillagos besorolásával vetekedett egy négycsillagossal is. Barátságos berendezésével a vendég gyorsan otthon érezte magát. Az étterem kicsi volt de a vendég minden gasztronómiai igényét kielégítette. Az étteremből a szobájába menet elhaladva a recepciós pult mellett megpillantott egy prospektust, mely egy helyi szórakozóhely szolgáltatásait mutatta be. Színvonalas helynek tűnt. Mivel péntek este van és még fiatal az éjszaka úgy gondolta, megnézi magának a helyet. Miután a recepciós hölgy ellátta a megfelelő információkkal felment a szobájába és átöltözött és rendbe tette magát. Aztán nem sokára már meg is találta a helyet. Kicsit kívül esik a városon. De állítólag megéri elmenni.
Mire odaért a hely tele volt emberrel. A zene dübörgött, a dj jól nyomatta. Kellemesen eliszogatott, táncolt. Egyszercsak azt vette észre, hogy már majdnem mindenki elment és a felszolgálók is zárni készültek. Sokat ivott és nem merte megkockáztatni, hogy a rendőrök megszondáztassák és elvegyék a jogosítványát, hiszen akkor hogy jut el Horvátországba?
Úgyhogy a felszolgálók hívtak neki egy taxit. Adrianna úgy döntött kint a parkolóban várja meg a fuvart. Telt múlt az idő a pincérek már bezártak, de a taxi még sehol.
Majd eltelt egy félóra és úgy látta nem jön, jobbnak látta, ha gyalog indul útnak.
Így át elindult az úton mellyen idefele jött autójával. Csak sétált a kihalt utcán. Még nem érte el a várost mikor a közeli bokrokból furcsa morgásszerű hangot hallott. Furcsa volt, nem kutya hangja volt ez. Egyre gyorsabban kezdte szedni a lábát. Aztán futásnak eredt. Aztán mikor már nem hallotta a hangot megáll szusszanni egyet. És akkor előjöttek. Mindenhol ott voltak. Ronda. Fekete. Óriási,. Sárgaszemű. Kétszer akkorák, mint egy átlagos kutya. Gyorsan elkezdett futni az egyetlen út felé, amelyet még nem álltak el. Futott gyorsan befelé az erdőbe. Hallotta ahogy a démoni dögök a nyomában vannak. És ördögien vinnyognak. De nem állhatott meg pedig már nagyon sajgott a lába és az ereje is kezdte elhagyni. Ennek ellenére csak futott. Futott az életéért. Közben eleredt az eső. Egyre jobban esett. Mintha az égiek is ellene lennének. Már annyira esett hogy azt sem látta hova, merre fut. Egyszercsak a sárban megcsúszott és elesett. A démoni teremtmények körbevették. Nem látott semmit a fején lévő sebből szivárgó vér és az eső teljesen elhomályosította a látását. Csak a vicsorgó hangjukat hallotta. Tudta hogy eljött a vég. Már nem is küzdött az elkerülhetetlen ellen. Aztán egyszercsak lódobogást hallott és hatalmas csattanás. Aztán vinnyogás. De már nem a halált- hozó vinnyogást hallotta, hanem egy istenfélő halandó kis dögé volt, aki tudja hogy itt a vég. Irtózatos bűzt érzett, halványan látta, ahogy a sötétbe burkolózott alak leszáll a lováról és megnézi a földön heverő dögöket, hogy élnek-e. Aztán a rettegő nőhöz lép és a karjánál fogva felhúzza a félig ájult nőt és felteszi a lovára. Majd felül mögé ő is és elvágtatnak az éjszakában.
Mikor a nő felébred egy sötét szobában találta magát. Sajgott a feje és a lába. Először nem tudta, hogy mi is történt vele. Aztán kezdett derengeni neki az éjszaka történtek. Felkelt és a hatalmas ágy melletti székről, elvette gondosan összehajtogatott ruháit és felöltözött. A szobájából kilépve sötétség fogadta, csak a falakon lévő fáklya adott némi fényt. Olyan volt minden, mint egy régi várkastélyban. A lépcsőn leérve a halban találta magát, mely olyan volt, mint Egy Múzeum. A falakat szép régi festmények borították. Szép vitrinekben harci eszközök voltak. Aztán jobb oldal felől tűz ropogását hallotta elindult a hang felé és belépett a félig nyitott ajtón és a szép teremben, melynek nagy részét a hatalmas kandalló tette ki, ahol a tűz ropogott, ami előtt állt a férfi háttal a nőnek.
A többi berendezést illetően volt egy szép asztal székekkel, és a könyvtárba illő könyvespolcok roskadtig megrakva könyvekkel. A padlót puha bőrök borították. Gondolatmenetét a férfi szakította meg.
- Mit szól a kastélyhoz?- kérdezte a férfi még mindig háttal a nőnek.
- Nagyon szép. Az öné?- kérdezte a nő.
- Igen már évszázadok óta a családom tulajdonában van. Tehát tetszik?- kérdezte ismét a férfi, mire a nő rábólintott.- ennek igazán örülök. – azzal megfordult a férfi démoni vigyor kíséretében.
- Ekkor csengő hangzott valahonnan az épületből.
- Kész a vacsora.- azzal karon fogta a férfi a nőt és átvezette az ebédlőbe, ahol gondosan meg volt terítve nekik. Bár senkit sem látott rajtuk kívül, aki mindezt elvégezte volna.
Vacsora közben beszélgettek és kiderült, hogy a nő vendéglátója egy gróf és elmesélte az élettörténetét. Vacsora végeztével megittak egy kis vörösbort a kandallónál, aztán Adri elbúcsúzott és elment aludni. De a gróf maradt és tervezgetett tovább a kandallónál ülve és gonoszul elvigyorodott…
Másnap reggel a nő ült csomagjaival a halban és várta, hogy a gróf előjöjjön a szobájából. Köszönés nélkül nem akart továbbállni.
Várt de a gróf csak nem jött le a szobájából. Ezért írt neki egy köszönőlevelet és némi pénzt az ellátásért. Otthagyta az asztalon. Kilépve a szobából nem vette észre hogy a gróf fentről nézi. Ki akarta nyitni az ajtót, mikor megszólalt a férfi mögötte.
- Hova lesz a menet hölgyem?- kérdezte hirtelen a gróf.
- Önt vártam, hogy elköszönhessek. Mennem kell, estére Horvátországba kell érnem egy meetingre. Írtam egy levelet önnek.- válaszolta a nő.
A gróf felvette az asztalról a levelet és elolvasta.
- Csak nem képzeli, hogy hagyom elmenni? Mikor évszázadok óta nem járt halandó ebben a kriprában.-felelte a férfi
- Kriptában??- kérdezte a nő
- Bizony! –vágta rá a férfi – mi már mindannyian halottak vagyunk.- mutatott körbe a férfi, és akkor Adri meglátta azokat is, akiket eddig nem. A szobalányokat, szakácsot, komornát.
Nem megy innen sehova. Itt marad velünk.- mondták szinte kórusban.
- Maguk őrültek.- mondta Adri. De mit sem ért tiltakozása Minden erejével azon volt hogy kinyissa az ajtót. De mintha beragadt volna. Aztán hirtelen a háta mögött volt a gróf megragadta a nő vállát és megfordította…
A kastély a nő segélykérő sikolyától visszhangzott… de a kastély elnyelte segélykérését. Csak az élő halottak hallották sikolyát….
-
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
