Honesty éhes

Szerző: MagdileonaDátum: 2009. március 28. 20:51

Műfaj: VersCimkék: cirmos, macska, cica, éhes

Nagy szeretetgombócommal mellkasomon
ébredek, smaragdszemében tükröződik:
zöldhajnalban el tudná képzelni a reggelit.
Próbálom igencsak elodázni és kiküszöbölni
ezt a fontos kérdést, hisz úgy aludnék még!
Ám ez csak utópisztikus, rózsaszín leányálom,
hisz ezüst-fekete klasszikus cirmos macskámon
a tolerancia legapróbb jelét sem látom!
Bármikor, bármire roppant érzékeny radarja
érzi a hangsúlyt, minden hangulat számára
- szinte ember-módra - tökéletesen érthető,
csak akkor nem, ha kora hajnalban és este
gyomra jelez: nincs mese, itt az evésidő!
Addig purrog, dagaszt, fejemre ül, mosdat,
százzal dorombol, míg dünnyögve és a jó
édesanyját emlegetve - ki tán én vagyok? -
fel nem tápászkodok, s vaksin és kómásan
éhező macskámnak reggelit nem tálalok.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Magdileona (#8422)	2009. március 30. 22:40
Igen, a cicáknak "rabszolgái" vagyunk akár félhóttan is...:))
Válasz Pigniczki Ágnes hozzászólására (#8420).

2. Pigniczki Ágnes (#8420)	2009. március 30. 22:08
Na ja, a cicmorgók már csak ilyenek! Imádják, ha szeretik őket, és mindig mindent kikövetelnek, s a gazdik mindig mindent morogva néha, de boldogan ... Nagyon szépen és élvezetesen írsz a cicákról (is)!