Mai mese II.
Dátum: 2011. január 28. 11:55Műfaj: NovellaCimkék: szerelem, álom, csoda, mese |  |
Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt! Adj erőt, hogy betudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt.....(Edda) Élt egy lány, aki minden éjjel különös álmokat álmodott. Volt egy ország, Freeország, ahol királylányként boldogan élt, csak egy valami hiányzott még, hogy teljes legyen
Történt egyszer, hogy a lány Freeországról álmodott megint, és találkozott egy herceggel, aki barna volt, mégis szőkének tünt. A lány legalábbis úgy látta, ha a nap fénye ráhullott a hajára. A királylány elmondta, h csak annak a hercegnek a felesége lesz, aki maga mellé emeli a nyeregbe, és kimondja a nevét. A barna herceg csodálkozva nézett a lányra, és magában már a királylány neveket sorolta, de egyiket sem merte hangosan kimondani, mert nagyon tetszett neki a lány, és nem akarta elveszíteni. Töprengve elballagott, szomorúan gondolt arra, h nem lesz ő sosem a királylány férje. Hogyan találja ki a nevét???
Nemsokára a barna királyfi megbetegedett. Az orvosok aggódva hajoltak az ágya fölé, nem tudták, h a herceget a reménytelen szerelem betegítette meg. Egyszer egy jó boszorkány érkezett a palotába, ő is a herceg betegsége miatt jött. Amikor bevezették a betegszobába, az ágyhoz lépett, és azt mondta:
A herceget megátkozták, és csak egy királylány kezéből átvett kis ibolyacsokor segíthet rajta.
A király kidoboltatta, h az a királylány, aki ibolyát hoz a hercegnek, jövendő királynőként élhet tovább az udvarban, nagy pompa közepette.
Telt múlt az idő, sok királylány érkezett, de hiába adták a hercegnek ibolyacsokrukat, az csak egyre rosszabbul és rosszabbul érezte magát.
Végül a király mérgében máglyára küldte a jó boszorkányt, és kiírtatott minden ibolyát a birodalomban.
A herceg azonban nem hagyta annyiban a dolgot, álruhás udvari bolondnak öltözött, és útnak indult utolsó erejével, h megtalálja az ő királylányát.
A lány ekkor felébredt, mert Freeországban nem tartózkodhatsz örökké, néha élni kell a való életedet. Reggel elvitte a gyerekeket az iskolába, és dolgozni ment, mert az igazi életben dolgozni kell, és csak nagyon kevés királylány létezik. Főleg feleségek, anyák és dolgozó nők vannak, akik elfelejtették, milyen is királylánynak lenni.
Aznap is eljött az este, és a lány aludni tért. Az álom folytatódott, azonnal meglátta a herceget, udvari bolodnak öltözve, csörgősipkával a fején.
A herceg egyik országból a másikba vándorolt, mindenhol kereste az ő királykisasszonyát, de sajnos sehol sem találta.
Egy szép napon aztán a királylány hazájába ért, és ahogy fáradtan az erdőben poroszkált, összetalálkoztak. A lány éppen ibolyát szedett, ő maga sem értette, miért, de megálmodta, h az ibolyának köze lesz az ő boldogságához.
Amikor a herceg meglátta, majdnem lefordult a nyeregből, mert a szíve hevesen kezdett dobogni. Tudta, ő az, akit ennyi éve keresett már, és szinte meg sem gondolva, derékon kapta a lányt, és maga mellé emelte a nyeregbe. Látva szépségét, gyengéden megsimogatta a rózsás arcot, miközben észrevette a kezében a virágot. Hangosan felkiáltott meglepetésében: Ibolya!!!
A lány könnyekben tört ki, mert megvalósult az álma, a szőke herceg ( igaz csak akkor tünt annak, ha a napfény ráesett) fehérlovon eljött érte, a nyeregbe emelte, és kimondta a nevét, mert a királylányt Ibolyának hívták.
A herceg megcsókolta a királykisasszonyt, hazamentek, és boldogan éltek Freeországon kívül is, amíg meg nem haltak.... cikk teljes szövegét.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
