Meg-lét

Szerző: Gyenei JuditDátum: 2011. március 03. 19:59

Műfaj: NovellaCimkék: hiány, szotyoládé, várakozás

Van, hogy el kell búcsúzni az elvárásoktól, van, hogy nem elég a minden, és akad olyan, mikor a szótlanság nesze elfeledteti a valódi értéket és lépre csalja a hiányt.

Meg-lét

Rengeteg megszokással, heppel rendelkezem. Felsorolni nem szándékozom, hisz’ most is csak egy borzolja idegeim, elég azzal foglalkozni.
Szotyoládé. Annak is a héja. Átkozottul rossz szokás és még szemetel is…
Ezerszer szóltam Neki, megkértem, hogy „ha egy mód van rá”, ne szórja szét! A jelenet azt éreztette velem, mintha szavaim tettek volna egy kört a lakásban, de rossz áramlatot kaptak el, csak én hallottam meg őket.
Viszont ezt meguntam. Lomhán, bármely ilyenkor várt reakciót mellőzve feláll, zsebre vágja a fürdőszobában fogkeféjét és kisétál a lakásból.
Puffogok, mégsem tudom haragom szelíd gyertyáját könnyek nélkül eloltani. Pocsék érzés.
Összeszedem a napraforgómagot és minden más nyomát is. Megfelelő szortírozás után lezuhanyozom és kiülök a konyhába.
A harmadik kávé és 26 szál cigaretta után hiány- és többletérzetem erősödik. 10 óra telt el, az ajtó nem nyílik, pedig erősen ráolvad tekintetem a kilincsre. Koncentrációm nem elég és a fura érzelem kettősöm sem akar elsorvadni. Nem fekhetek le aludni! Tudni szeretném, ha megérkezik! Egyáltalán, képes lennék elaludni?
Elkortyolom a zaccot.
Az ajtóhoz sétálva felerősödik ajkaim közt a keserű íz. Nem vitte a lakáskulcsát.
A szotyi, az fog csak hiányozni…

2010. 02. 24.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Gyenei Judit (#23158)	2011. március 06. 22:03
Érdekes, hogy írás közben, legyen szó bármiről, mindig saját pofonként érzékelem, sokszor saját életképnek érzem a leírtakat, pedig...
Válasz Jones Brigitta hozzászólására (#23116).

2. Jones Brigitta (#23116)	2011. március 04. 08:58
Ez jó, érzékletes, átéltem veled együtt olvasás közben.