Öngyilkosság

Szerző: LonkaDátum: 2009. január 21. 17:23

Műfaj: NovellaCimkék: öngyilkosság, lonka

Szakítás. Fájdalom. Elkeseredettség. Kilátástalanság. Hiányérzet. Ritmusok. Dallamok. Hullám. Habok. Zaklatottság. Hiány. Hiány. Hiány.

Hullámok fodrozódása, sodródása, s az alak, aki ott úszik, ott, a vízben benne. Innen is érzem, hogy mennyi feszültség s negatív energia van lényében; még jó, hogy így éli ki, és nem másként.

Szépen, normális tempóban halad, s töri szét a fényt a vízen. A fényfoszlányok szétzördülnek, mint hangos dobszóra a macskák. A jéghideg csillagok üresen kopognak, ők a cíntányérok mostan.

A hullámok csapzódása maga a gitár. S eme lénynek mindene ez a hangszer. Hagyja magát a dallamnak, a szólamok rezdüléseivel úszik előre.

A nyugalmas triót azonaban hirtelen megtöri, kilép a zenekarból, s őrült tempóban kezd neki a szólónak. A többi hangszer érzi, hogy feleslegesség vált, ezért hagyják a gitárnak, hogy tegyen, mit tenne szíve szerint.

Az alak gyorsaságát látva és hallva az én szívem is egyre hevesebben dobog. Nézem a távolból a lényt, mígnem eltűnik a fény, a csillagok lehullanak az égről, s nem látom már őt többé.

Hallom a zaklatott dallamot; a keserű, zokogó akkordokat, s tudom, hogy már minden hiába, hiába minden, s én szemtanúja voltam egy öngyilkosságnak.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.