Szenvedély
Dátum: 2008. május 26. 19:57Műfaj: NovellaCimkék: élet |  |
Mindenkinek van szenvedélye. Kinek ez, kinek az. Lehet káros, lehet hasznos. A lényeg, hogy boldogsággal tölt el, ha szenvedélyünknek hódolhatunk. Ilynekor megemelkedik az adneralin szintünk...s nem gondolkounk.
A rozsdás, ezer éves kapu hangosan vágódik be utána. Csoszogva de sietősen szaporán lépeget, mint aki késésben van, és fél, hogy lemarad valamiről, mely életbevágóan fontos lehet. Zsebében ott lapul a pénz, melynek helye valójában a konyhakredenc egyik zugában volna, hogy majd karácsonykor ajándékká váljon belőle a család összes tagjának. Megtapintja a zsebét, mintha nem hinné el, hogy igenis, megint megtalálta az előle eldugott kis motyót, az asszonykája féltve őrzött vagyonát. Nem nagyon gondolkodik. Inkább fut, rohan, hogy mi hajtja ennyire azt leginkább csak ő tudhatja. A kocsmába tart, eszeveszetten, hogy üresen találja a játékgépet, ezért siet reggel hatkor, hogy nyitáskor ő legyen az első, ne kelljen másra várnia. Közben bosszankodik, mert előző este megint nem húzták ki a számait a lottón és a kaparós sorsjegy is elúszott a semmibe. A remény vitte egészen a kocsmáig, a remény, hogy ma talán nyer. Nem csak talán, hanem biztosan. Mindig ebben bízik, jobban talán, mint saját magában.
A kocsmáros kinyitja a bejárati ajtót. A játékautomata beüzemelve. Előveszi a pénzt és megnyugszik. Erre vágyott már előző este is. Pókerezik. Jönnek sorban a lapok, tétet, tétre halmoz. Már vagy egy órája bömböl a gép a keze alatt. Idegfeszültségben nyomkodja a gombokat. Jár a keze, mint a motolla. Most éppen egálba van. Amit eddig elveszített, arányban van a nyereménnyel. Ideges, rágyújt, majd megmarkolja a kulcscsomóját és mormolja: hozz szerencsét, hozz szerencsét. Ám épp az ellenkezője történik. Rosszra tesz, és már csak a bedobott pénz felével gazdálkodhat. Nem baj, gondolja, kevésből is sokat lehet nyerni. Volt rá példa nem is egyszer. Nem gondol semmire, még a szokásos sörét is kihagyja. Csak ő és a kattogva zenélő reményteli sok pénzt ígérő gép létezik. Meg áll körülötte a világ. Nem hallja a mellette levő enyhén spicces emberek alkohol bűzős hangos társalgását. Nem érdekli, hogy ki látja, vagy nem akarja látni. Csak ő, a gép, és a nyerés utáni vágy öleli körbe atmoszféráját. Aztán kb. háromnegyed óra múlva, alig van a gépben, amit feltehet. Eltökéli magában, hogy mindent vagy semmit elven játszik tovább. A maradék pénzét felrakja mindet egy tétre. Nem csak a keze, lába, de a szíve, lelke is beleremeg. Ezt senki nem látja, csak ő érzi. Ez az adneralin növelő pillanatok egyike, melyet oly sokszor átélt, sikerrel, kudarccal egyaránt. Nem sokáig tart. S kész, vége, elbukta mindet.
Nem vegyül alkohol a gyomrában sem az agyában. Egy kortyot nem ivott, mégis elalél. Aztán kezd észhez térni. Rádöbben, megint az otthon megspórolt pénzt vitte vásárra, tette bele a gépbe, mint annyiszor az évek folyamán.
Kirohan a kocsmából. Valamiféle erős szégyenérzet fogja el, amit eddig nem igen tapasztalt. Volt már emiatt bűntudata, akárhányszor vesztett. De ennyire kutyául nem érezte még magát soha. Gondolatai az őrület határát súrolta. Elege van a sok magyarázkodásból az éjjel nappal való dolgozásból, hogy e szenvedélyből adódó hibáit kijavítsa, helyrehozza. Ennyire még sosem utálta, gyűlölte magát. Rohan egyenest a metró aluljáróba. Majd egy önkívületlen pillanat és a metró elé veti magát.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Dittrich Panka (#815) | 2008. május 28. 15:01 |
Kedves Katalin! Köszönöm, hogy olvastál! Barátsággal Panka! | |
| |
2. M.Simon Katalin (#807) | 2008. május 28. 10:26 |
Kedves Anna! Írások híven tükrözi a gyarló, szenvedélybeteg ember lelkiállapotát! Üdv.Katalin | |
| |
