Utolsó utazás
Dátum: 2008. június 22. 16:00Műfaj: NovellaCimkék: alkonyat, csónak, távoli, sziget |  |
Fülledt nyári alkonyat van. A fák hatalmas lombsátrukkal még nagyobb árnyékot vetnek,mint gondoltam. Ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy lesétáljak a folyópartra.
Tudom ott már várnak, egy csónakos, magányos csónak. Csak rám vár. Megtapogatom a zsebemet. Igen, megvan a két pénzdarab. Mindössze ennyi kell,hogy célba érjek.Remélem tudja még a régi szokást. Remélem ő, vagy más a kezébe veszi az utazás díját, amiért a túlpartra jutok.
A víz felől hűvös szél lengedez, így ven ez mindig itt a parton. Lefelé lejt az ösvény, még visszafordulhatnék,de már nincs értelme. Miért is jöttem? Mert szeretnék már mindent magam mögött tudni, itthagyni ezena parton.
Belépek a csónakba,hirtelen hűvösebb lesz.A csónakos némán int, s én engedelmesen végigfekszem a csónak fenekén, a kemény deszkákon.Lecsukom a szememet. Most érzem, hogy nem nyithatom fel többé.
Most,amikor a csónak ringatózva elindul a túlsó part felé.
A szempilláim mögött hirtelen éles fényt látok. Nyári napfény az,s két gyerek, egy fiú és egy lány,labdával játszanak,elvették a kicsitől,aki a nagy kapualjban sír. Tudom ők az én gyerekeim. Szeretném kinyújtani a kezemet, s mindhármat magamhoz ölelni,de nem lehet. Nincs visszaút,s különben is a dolgok régen történtek, csak olyan valóságosak, mintha most lenne mind ez.l
A csónak lassan hűvösebb vizekre ér. Alkonyodik. A párton egy férfi áll. Integet. Nekem int, hív haza. Hova? Milyen messze van innen,milyen messze volt,milyen régen. Az otthon, az igazi otthon melege átjárja a csontjaimat,mert ezek már csak csontok. Didergek. Már nem emlékszem az otthonomra,csak a küzdelmekre, az ujra teremtésekre, a kudarcokra. Ebben a percben tudom jó helyen vagyok itt, s jó helyre visznek. Igaz, arról a helyről még senki sem jött vissza,de én érzem, oda megyünk, s ott csak jó lehet, minden eddiginél jobb.
Csak a pénzt azt ne felejtse el elvenni,mert anélkül nincs kiszállás.
Hirtelen partot értünk. Most! Most kell a zsebembe nyúlnia. Ott az utazási költségre szánt két pénzdarab. Elveszi és elenged,vagy a szememre teszi az örök sötétség jeleként?
Nem! Már semmi sem olyan,mint régen. Valaki elteszi a pénzt,s én ott maradok a sötétben sodródom az emlékeimmel, az idők végezetéig.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pinokkió (#23868) | 2011. június 01. 20:59 |
Ez is tetszett:-) Üdv, Pinokkió | |
| |
