Életképek (2) +18.
Dátum: 2013. május 20. 20:28Műfaj: NovellaCimkék: novella, epika, próza, házasság |  |
Neki ennyi elég volt a boldogsághoz, nekem nem. Szerettem azért továbbra is, beértem azzal, ami jutott. Vannak ugye még lehetőségek. AZ-on kívül is.
Életképek 2.
(Mottó: nem haldoklom - én így élek)
Kedvesen fogad, amikor megérkezem haza.
- Korán jöttél ma, de nem baj! Szeretlek! Kérsz egy kis bort?
- Igen. - leülök a nappaliban, és meggyújtok hozzá egy cigit.
- Nehéz napod volt? - kérdi, de nem várja meg a választ, meséli az övét. - Eladtam a Váci úti lakást, foglaltam helyet a Fanyűvőbe.
Egész úton beszél, fel van dobva. Egy darabig még értem, hogy ki, mit mondott az ügyvédnél, milyen rafináltan hozta össze, hogy mindenkinek jó legyen. Tanulnom kell tőle, és tudom, hogy lenne mit. Egyszer nekem kell vezetnem majd a vállalkozást, ha ő már nem bírja. Úgy látom, még van időm addig, és inkább a szervezeti átalakuláson töröm a fejem. Kiszerveznek minket a MÁV-ból. Sok munka, leépítések - mást nem hallani róla.
- Tatárbifsztek?
- Jó, de neked valami mást kellene. Tudod, a reumád! Inkább én is eszek csirkét.
- No nem! Itt tatárbifsztek! Egyszer élünk!
Remélem - gondolom, mert ehhez még egyszer nem lenne erőm...
- Adsz pinát? - kérdi, és már a combjaim között a keze a liftben.
Akár adhatnék is, de elment a kedvem.
Pedig hónapok óta forr a vérem. Most épp nem...
Amikor találkoztunk, hét éve, már túl volt a prosztata műtéten. Szerelmes voltam. Még emlékeztem rá, milyen volt 32 éve. Ahogy ott állt előttem meztelenül, izmosan, lebarnulva. Az első felnőtt férfi volt, akit így ölelhettem. Kislány korom óta imádtam. Nem fogom feladni - mondtam akkor, és eljártam vele az urológus professzorhoz rehabilitációra.
Remegett a tű a kezemben minden alkalommal, amikor szerelmeskedés előtt megszúrtam.
Neki ennyi elég volt a boldogsághoz, nekem nem. Szerettem azért továbbra is, beértem azzal, ami jutott. Vannak ugye még lehetőségek AZ-on kívül is.
- Szeretlek! - mondta a Nyugatinál, amikor az ajkai közül kivett vörös rózsát a kezembe adta. - Hozzám jössz feleségül? - kérdezte, és páran megtapsolták az utasok közül.
Megígérte, hogy megműtteti magát, vállalja a protézis beültetést.
- Még fiatal vagy! - nézett rám, és megcsókolta a kezem. - Tudom, hogy ez jár neked!
Aztán jött a válság, és a pénz belecsorgott a vállalkozásába. A műtét elmaradt.
- Na, látom, ebből ma se lesz szex - hallom a méltatlankodását már a lakásban.
- Hát, ha ez volt az előjáték, akkor nem.
- Milyen nő vagy te? Én még ilyet nem láttam! Mi a kurva anyádért cirkuszolsz állandóan? Nem lehetne néha, hogy úgy legyen, ahogy én akarom?
- De, néha lehetne, de mindig úgy van. És nekem ez így nem jó.
- Táncoljalak körbe egy kis pináért?
- Nem kell. Utálom, ha ilyen rondán beszélsz!
- Te mindent utálsz, bazd meg! Veled nem lehet együtt élni! Gyűlöllek. Menj a picsába! Nem is vagy nő! - és bevágja az ajtót maga mögött.
Még ücsörgök a konyhában, már nem is vagyok álmos. Sírok, hogy oldjam a feszültséget.
Később kijön hozzám és átölel vigasztalón. Megcsókolja a homlokom.
- Ne haragudj, hülye voltam az előbb!
Megfogja a kezem, és húz a hálószoba felé.
- Na gyere, kefélünk egyet, és majd jobb lesz!
- Fáradt vagyok, és hajnalban kelek. Holnap zárjuk a hónapot már, nagyon észnél kell lennem.
- Akkor menj a fenébe! Hülye picsa!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
