A macska szó eredete, története, jelentése, előfordulása és használata
Dátum: 2008. július 16. 12:20Műfaj: SzakirodalomCimkék: macska |  |
„A kalandozások, vándorlások után új hazába, ám mégis idegen környezetbe került magyarság elsősorban az ott talált szláv lakossággal, valamint a környező szláv népcsoportokkal került összeköttetésbe..."
Tartalom
I. A mai macska
II. A szó eredete, története
1. Elméletek a szó eredetéről
2. Az első írásos emlékek
IV. A szó tájnyelvi használata
Bibliográfia
„A kalandozások, vándorlások után új hazába, ám mégis idegen környezetbe került magyarság elsősorban az ott talált szláv lakossággal, valamint a környező szláv népcsoportokkal került összeköttetésbe, s ennek következtében közvetlenül a honfoglalás után, majd a kereszténység felvétele utáni időkben is sok szláv jövevényszó került anyanyelvünkbe. Különösen a mezőgazdaság, a földművelés, állattenyésztés területéről idézhetünk erre számos példát.”
Az idézet Dr. Brauch Magda erdélyi nyelvészprofesszortól származik, aki szerint a legtöbb szláv jövevényszavunknak megvolt a magyar megfelelője, ám a környezet erős nyelvi hatása miatt ezek kihaltak nyelvünkből. Mára bizonyított tény, hogy a macska szó is szláv eredetű. Dolgozatomban ennek a szónak az adatait, történetét, mai állapotát illetve tájnyelvi használatát fogom bemutatni.
I. A mai macska
A macska szó elsődleges, mai jelentése: ’a macskafélék családjába tartozó, kistestű, kerek fejű, kecses, hosszú farkú, behúzható karmú állat. Szapora, évente 6-8 utódot fial. Ragadozó, általában kistestű rágcsálókkal, madarakkal táplálkozik. Domesztikációja óta az ember kedvelt társa, háziállata. Sokan fajtanemesítés céljából szaporítják őket. Barátságos, játékos természetű állat, örömét dorombolással és törleszkedéssel fejezi ki. Bundájának színe sokféle lehet, leggyakoribb az ún. „mezei” cirmos, pettyes vagy tigriscsíkos mintázattal.’ (ÉKsz., CzF., ÉrtSz.) Ez a jelentés minden értelmező szótárban megtalálható. Másodlagos jelentéseiben azonban eltérő számú és tartalmú adatokat figyelhetünk meg. A legrégebbi, a CzF. leírásában 7 különféle jelentést találunk:
1. tágabb értelemben a macskafélék családja (Felis)
2. szűkebb értelemben macska (lásd fent)
3. „Vad macska, mely az erdők odvas fáiban lakik, szürke szőrü, hátán lefolyó fekete csikjai vannak, s farka fekete, gyürűs.”
4. papmacska: nagy, szőrös hernyó, ami fák levelét eszi. A Rábaközben minden hernyót így hívnak.
5. vasmacska: egyik jelentésében ’horgony’ nevét azzal magyarázza, hogy úgy kapaszkodik a földbe, mint a macska a karmaival, de jelenti a tűzhelyen fekvő vas szálat is, amire a fát rakják. Ez utóbbi jelentése nyilván elavult, csak a tájnyelvben él. (macska tájnyelvi alakjait és jelentéseit lásd az utolsó fejezetben)
6. (átv) macskaló: ’sovány, kicsi, beteges ló.’ Ma már népies szóalak
7. (átv) macska: ’földkupac, földhányás.’
A ÉrtSz. említi, hogy a macskát káromkodásban, indulatos beszédben, bosszankodásban is használják, bár jelentése már elhalványodott, pl: „Tyű, a kutya meg a macska!” Új jelentésként a könnyed, simulékony fiatal nőt is megnevezi macskaként: „Micsoda macska, micsoda démon…” /Kosztolányi/ Ismét új a pormacska ill. tréfásan porcica kifejezés: ’pihésen összecsomósodott por’. Megemlít egy tájnyelvi jelentést is, „hosszú zsinegre kötött kő, amellyel s fáról a termést az ággal együtt lerántják.”
Balassi Bálint a vasmacska szót költészetében egyetlen alkalommal, a 9. vers 30. sorában használta: „Elmém csak tévelyeg széllyel kétségében,
Mint vasmacska nélkül gálya az tengerben”
Az 1972-es ÉKsz. és a ÉKsz.2 már csak az alábbi jelentéseket tartalmazza:
1. ’macska’, lásd fent
2. ’indulatos beszéd eleme (biz)’
3. ’macskaló (nép)’
4. ’magát kellető, hízelgő hölgy, kislány (biz)’
5. ’pormacska (ritk biz)’
6. ’vasmacska (ritk)’
Érdekes még a TESz. jelentés-felsorolása: az eddig leírtakon kívül még 8 jelentést említ:
-’egy fajta gyerekjáték, illetőleg annak egyik résztvevője’
-’igen részeg ember’
-’villa alakú vasdarab, amely megóvja a hegynek menő szerkezetet a visszacsúszástól’
-’a regöscsoport egyik tagja’
-’a kötélen magától keletkezett hurok’
-’egy csomó meggerebenezett kender’
-’egérárpa’
Ezek a jelentések azonban tájszótárakból (többnyire ÚMTsz.) származnak, így nem számítanak köznyelvi alaknak.
Mint már említettem, a macska szót ma már önmagában csak magára a háziállatra, illetve tágabb értelemben a Macskafélék családjának egy tagjára (pl. A legnagyobb testű macska az afrikai oroszlán.) használjuk a köznyelvben, vagy vonatkozhat még fiatal nőkre is. Más a helyzet az összetételekkel és a származékszavakkal.
A macska szónak az általam használt 15 szótárban összesen 123 összetétele* van feltüntetve (lásd táblázat). Érdekes, hogy egyes összetételek azonosak a szó egyik alapjelentésével, pl. vasmacska, vadmacska. Ennek magyarázata az, hogy kezdetben ezek a szavak nem összetételként léteztek, hanem önmagukban (macska) és csak később kapták az előtagjukat.
A vasmacska szó esetében tulajdonságbeli hasonlóság volt az elnevezés oka (CzF.), a vadmacska pedig egyszerűen csak szűkíti az állatmegnevezés fogalomkörét: olyan macska, ami vadon él. A macskaló is szerepel mind az alapjelentések, mind az összetételek között, csak itt utó- és nem előtagot kapott az alapszó. Egyébként itt is hasonlóságról van szó (sovány, pici ló, akkora, mint egy macska).
A ma leggyakrabban használt alakok a következők: macskagyökér, macskakő, macskajaj, macskakaparás, macskaköröm, macskazene, macskaszem, macskabagoly, pormacska (bár gyakrabban élünk a bizalmasabb porcica elnevezéssel) (Magyar szókincstár, ÉKsz.)
A szó származékszavai: macskás, macskázik, macskásodik. Ebből csak az utóbbi vonatkoztat el magától az eredeti jelentéstől, a CzF. szerint ’zsugorodik’ a jelentése, ma inkább ’elzsibbad’ értelemben használjuk és igekötőt teszünk elé, pl.: A sok üléstől elmacskásodtak a lábaim.
A Magyar szókincstár a macska következő rokon értelmű szavait tünteti fel: cica, cicka, cirmos, macsek, skac, skodri, gyalogszőrös. (az utóbbi négy szlengszó) vasmacska: horgony, anker (régies) pormacska: porcica (bizalmas) macska(mint nő): nő, lány, spiné, csaj, bige, cicus. A SzinSz. szerint a cica kedveskedő, becéző alak, a hanvasszürke, csíkos vagy foltos állat pedig cirmos. A hímet kandúrnak hívják.
Sok szólás és közmondás született a macskával kapcsolatban, melyek ma is élnek nyelvünkben, bár sokat csak nyelvjárási területeken használnak.* Ilyenek pl.: „Alánéző macskának nem kell hinni”, vagy a klasszikus „Kerülgeti, mint a macska a forró kását.”. Használatos manapság még a „hízeleg, mint a macska”, „Játszik vele, mint a macska az egérrel” vagy „macska-egér harcot vívnak”, „kutya-macska barátság” és a „Nincs itthon a macska, cincognak az egerek” mondás is, nem is beszélve a macskát bennfoglaló káromkodásokról (a macska rúgja meg, vigye el a macska!).
A macska szó egy szótári tővel rendelkezik, nincsenek változatai. Szófaja főnév, ezen belül konkrét főnév, lehet köznévi és tulajdonnévi alakja is. (Kázmér: Régi magyar családnevek szótára) Tővéghangzója hosszú a legtöbb toldalék előtt. (pl. macskát, macskának) Egyes tárgyesete: macská-t. Többes alanyesete: macská-k. Egyes harmadik birtokos személyragos alakja: macská-ja. Nem képzett szó. (VégSz.)
II. A szó eredete, története
1. Elméletek a szó eredetéről
A macska szó eredetének vizsgálatakor elsődleges forrásom a TESz. volt. Az ebben leírtakat vetettem össze a SzófSz.-ral, mely szintén etimológiai szótár, de érdekes összehasonlítani a CzF.-ban talált adatokkal is.
A TESz. világosan kimondja, hogy a macska szavunk szláv eredetű. Bizonyítékként a szót öszevethetjük a szerb-horvát mầčka’macska'; görbe fa mint az eke alkatrésze, vaskapocs, horgony, vasmacska’ tehár ugyanazon jelentésekben fordul elő, mint az alakilag majdnem megegyező magyar szó. A szlovén máčka szó ugyan csak többesszámban (mačke) jelent többek közt vasmacskát, de a szlovák mačka ugyanolyan jelentésekkel bír, mint a már említett szerb-horvát szó. Ilyen jelentésben és hasonló hangalakkal a TESz. szerint még több más szláv nyelvben is megtalálható. Ezekben a nyelvekben a szó macskahívogató szóból, vagy nyávogást kifejező igéből származhat. A TESz. ezen megállapítása egyezik a CzF.-val: „nevét a ma, mau hangtól kapta…”, azonban a folytatás már téves: „…melyből lett macsog, azaz ma, mau hangon szól; máskép: vacsog; vagy pedig a macs rágicsáló, csamcsogó, vaczogó hangtól. Ezek szerént macsogó lett macsoga, macsga, macska, mint: czineg czinke, fecseg fecske…” És itt a fő tévedés: „A csatagaj nyelvben mosuk vagy Budens társunk olvasása szerént: mösük, teljesen azonos hangokban is a „macska” szóval.” Ez az állítás a TESz. szerint téves, ugyanígy a finnugor rokonítása is. Tehát szláv forrásból jött létre, ám az, hogy pontosan melyik nyelvből, nem határozható meg. A „vasmacska” szóalak tapadással jött létre. Az ’igen részeg ember’ illetve ’másnaposság’ jelentése a német Katzenjammer ( tkp. ’macskajaj’) összetett főnévvel hozható kapcsolatba. Azon jelentései, amik a szekér valamilyen részét jelölik, a szerb-horvátból származnak. A többi jelentés (’parasztló’, ’gyermekjáték, vagy annak résztvevője’, ’földhányás’, ’fiatal nő’, ’a regöscsoport egyik tagja’, ’kötélhurok’, ’kender’, ’egérárpa’, ’por, piszok’) az eredeti 1.-ből (’háziállat’) fejlődött bizonyos alaki, hanglati vagy funkcióbeli hasonlóság alapján. Összevetve a macska szót a szlovén eredetű mácsonya; ’tüskés gyomnövény’ szóval, újabb szláv egyezést találunk: a két szó szláv eredetije közös, az összefüggést a növény tüskés, karmoló volta magyarázza. (TESz.)
Tehát megállapítható, hogy a szó nem török, nem is finnugor eredetű, a szlávra pedig rengeteg bizonyíték is van. Ennek ellenére vannak, akik teljesen mással rokonítják, és sokkal régebbről származtatják a szót, mint a honfoglalás, mely során a magyarok szláv népekkel érintkeztek. A legnevesebb „kétkedő” Dr. Bobula Ida történész, aki a honfoglalás- kori jövevényszavainkat sokkal régebbinek tartja, s állítása szerint sokat közülük nem is a szláv nyelvből kölcsönöztünk. A magyar nép eredete c. könyvében ír erről.
„ Újra kell vizsgálnunk úgynevezett kölcsönszavaink egész tömegét és főleg a szláv eredetűeknek nyilvánított szavakat: megvannak-e ezek más indoeurópai nyelvben is? Ha csak a sumir-akkád kultúrából való eredeti ismeretes, akkor biztosan vissza lehet és kell kérnünk a jogtalanul elvitatott szót." – írja a sumírológus. „Nem célirányos azt hánytorgatni, hogy a magyarság kultúrája a szlávságtól származott, mikor ez tévedés. Tévedés akkor is, ha régi és akkor is, ha magyar egyetemek katedráiról is hirdették, vagy hirdetik jelenleg. De keressük meg az igazságot!” És a könyvben közöl is egy táblázatot, mely rengeteg bizonyítottan szláv eredetű szó között a macskát is tartalmazza, mint sumér eredetű szót: a maskim szóval hozza összefüggésbe. Nos köztudott, hogy az eredeti egyiptomi elnevezés (hiszen maga az állat is onnan származik, mondhatni „nekik volt először” macskájuk) a hangutánzó mau. Lehetséges, hogy minden népnek, ahova ezután az állat maga eljutott, meglett a maga hangutánzó szava, így a szlávoknak is. Hiba lenne ezek után feltételezni, hogy konkrétan a m, a, cs, k, a hangsort tartalmazó állatnév a sumér nyelvből származna, hiszen bármely más népnek van „füle” meghallani, milyen hangot ad a macska. (Anghi 1990:10)
Nagyon érdekes még a SzófSz.-ban található adat: szintén a szlávból eredezteti a szót, ám azt is közli, hogy maga a szláv szó tulajdonképpen a Mária személynév becézése. Ennek az adatnak személyesen tudtam utánanézni: nem biztos, hogy ennek nyelvtörténeti szempontból van jelentősége, de egy magyar-ukrán ismerősöm elmondta, hogy édesanyját, aki szintén Mária, valóban becézték így Ungváron.
2. Az első írásos emlékek
A macska szó először magyarul földrajzi névként, helynévként jelent meg különféle forrásokban. 1249-1260 között találkoztak vele először egy oklevélben: „terram Machkazorm nominatam”, majd nem sokkal később, 1307-ben „Mochkas”-ként, találjuk meg, ez is helynév, de már származékszói alakban. (TESz.). A NySz. szerint szintén helynévként 1251-ben is előfordult: „Terra super Macskarew”, ahol maga a macska szó a mai írott alakjában található meg, szintúgy az 1347-es forrásban: „Macskalukh in silva Nagy Ravazd”. Az OklSz.-ban az első helynévi alakja a Batthyány-család körmendi levéltárából került elő, 1315-1323-ból származik: „cum Castro Sebuska quod idem in monte Machkakw construxit et erexit”. A következő feljegyzésekben is ugyanez a helynév szerepel: „Quendam magnum lapidem Machkakw apellatum” (1367.) és „In fortalicio Machkakw appellato (1455.) Ez utóbbi két adat egyébként ugyanabból a levéltárból került elő.
A későbbiekben, az 1300-as évek végétől megtaláljuk a szót a mai elsődleges jelentésében is, mely magát a kistestű ragadozó állatot jelöli. A TESz. 1395-re datálja ezt az előfordulást: „gattus: machka”. A Gl. szerint hasonló időpontban jegyezhették le a következő adatokat is: „leopardus: orozlan mag” (a kiadó szerint a mag szó macskát jelöl, a kifejezés az eredeti szövegben a sor végén állt, ezért „lemaradt” a vége), illetve „quintus: vad magka”. A „quintus” a szerkesztők szerint a latin catus, illetve cattus elferdítése, ám ezzel kapcsolatban több elmélet is született, lehet a „quigus” származéka is, mely a kiadó számára ismeretlen szó, Bartal viszont a német quicken ’nyávogni’ szóból származtatja. A legelső feltevést látszik igazolni a következő forrás szövege: „gattus: machka”, ill. „catus syluestris: erdeij machka” (Gl.). Az ÚMTsz. is 1390. körüli időpontra teszi a macska szó ilyen értelemben vett előfordulását. Különböző tájnyelvi alakjai ekkor: macsaka (Konyár), maska (Bogdánd, Zilah-vidék, Moldva), mâska (Jákótelke)
Második jelentésében a macska ’vasmacska, horgony’ a TESz. szerint 1519-ben jelent meg először, méghozzá tárgyragos formában: „va∫∫ ma∫kath”. Ebben a jelentésben a Gl. ezt a feljegyzést rögzítette: „Anchora: deus ferreus: Vasmachka.”
Az OklSz.-ban az első feljegyzett alakja a macskafa, 1286-ból. „Magna arbor ilicis est pro meta machkafa nuncupata” Zala vármegye történetét leíró jegyzékből került elő. Lehet, hogy ez az alak is helynévre utal, ám kisbetűvel íródott, így más lehetőség is van a szó értelmezésére. A CzF. tartalmazza a macskafa szó köznyelvi jelentését: ’ösz. fn. Tájdivatosan, tyúkülő, kakasülő az épület padlásán.’
A macska mint személynév „valamilyen tulajdonságra (pl. alamuszi, hízelgő személyre) utaló metaforikus elnevezés” írja Kázmér Miklós. Hivatalos vezetéknévként 1324. körül jegyezték fel először: az illető Machka Pál volt. A mai alak szerinti „első macskát” pedig Macska Ferencnek hívták, egy 1673-as máramarosi oklevélben találkozunk nevével. 1720-ban feljegyeztek még Jacobus, Mihaël, illetve Paulus Macskát is. Az SzT. szócikke is idéz egy bejegyzést Kolozsvár város törvénykezési jegyzőkönyvéből, 1572-ből: „Thorday Imre Anna azt vallia hallota az vayda kathws siteohazaba az Bekennetwl azt Mongia volt latta az Takachne Machkaval essik vala az talbol.”
IV. A szó tájnyelvi használata
Az ÚMTsz. adatai szerint a macskának négy lehetséges, az eredetitől eltérő olvasata és kiejtése lehetséges: macsaka (Északkelet-Magyarország, Konyár) maska (Bogdánd, Zilah) mâska (Jákótelke) és matyka (Dél-Dunántúl) A szótár 13 jelentést különböző jelentést jegyez: a köznyelvitől eltérőek a következők:
’szekér része’ (Csombord, Bükkszenterzsébet, Csákánydoroszló, Barslédec, Nagyhind, Döbrököz)
’vmilyen tárgy, eszköz neve; kéttengelyű fa kapocs, amely a tehenek vonórúdját az eketaliga rúdjához kapcsolja’ (Gacsály)
’vasból készült eszköz, melyhez a régifajta tűzhelyen a fahasábokat támasztják, hogy alulról levegőt kapjanak,tűzikutya’ (Mogyoróska)
’halászok csizmára felköthető horgas patkó, ami a jégen való csúszást meggátolja’ (Tihany)
’cipőre erősíthető eszköz, ami a póznára mászást segíti’ (Gyula)
’fa vagy vaseszköz, amellyel a szövés közben a vásznat kifeszítik’ (Csík)
’hámfa alakú faeszköz, amire a leölt disznót akasztják a lábainál fogva’ (Gyula)
’zsákhordásnál használt két fogantyús segédeszköz, amire a teli zsákot döntik’ (Pányok)
’csizmahúzó;fakutya’ (Kóródszentmárton)
’háztető toldásra használt kisebbgerendadarab’ (Diósjenő)
’malomban használt eszköz’ (dunai malom)
’kerettel ellátott deszkalap, amelyen a korongoláshoz szükséges eszközöket tartják’ (Sárospatak)
’magától keletkezett hurok’ (Debrecen)
’8-10 fej egy csomóba csavart kender’ (Magyarókereke)
’a subában lévő fekete fürt’ (Székesfehérvár)
’fűzfabarka’ (Udvarhely)
’torkos gyermek’ (Hétfalu)
’fejletlen gyermek’(Udvarhely)
’fogócska’ (Udvarhely)
’labdajáték’ (Hugyag)
Látható, hogy általában a szót valamilyen eszközként említi, valamely tevékenység fontos kellékeként és „szakmánként” változik a jelentése. Nyilván mást jelent a halászok és mást a fazekasok nyelvhasználatában. A névadás alapja ezen eszközök esetében mindig a hasonlóság az alapjelentéshez, ami itt is az állatot jelöli.
A macska szónak hihetetlenül sok összetételét tartalmazza a szótár, 73 köznyelvitől eltérő alakot. Származékszavai közül érdekes a macskás: ’összegubancolódott’ v. ’penészes’ jelentése, mindkét esetben valamiféle negatív jelzővé válik a szó. A macskási származékszó jelentése: macskabarát, macskaszerető. A macskásodik pedig nem szerepel köznyelvi jelentésében, mint ’elzsibbad vagy zsugorodik’, itt a jelentése ’összegubancolódik (szalmakötél)’ A macskázik szó sem a macskával való foglalkozást jelenti, hanem ingerkedést, tréfálkozást.
Szólások, közmondások színes tárháza a magyar nyelv, ez az egy szó is 57 szólást ihletett a különböző tájegységeken. Csak néhányat idézek: „mosogat a macska” (nyalja a tányérját), „csak gondolom, mint macska az esőt” (nem tudom biztosan), „feszít, mint a macska sz…áskó”, „szemírmes, mint a Dobráiék macskájjo” (pimasz, szemtelen), „úgy fontál, mint a macska” (szuszogtál alváskor), „alamuszi macska nagyot ugrik aztán egeret fog” (óvakodni kell az alamuszi embertől)
Összefoglalva a macska szavunk ezeréves szláv eredetű jövevényszó, több mint 700 éve szerepel írott emlékeinkben is. Ezalatt mintegy 30 jelentéssel gazdagította nyelvünket.
* Ebből 73 csak az ÚMTsz.-ban található. A mellékelt táblázatban a CzF., a ÉrtSz., a ÉKsz., a TESz., az SzT., az ÚMTsz. és a Magyar szókincstár adatai találhatók, a következő szisztéma szerint: a szótárak oszloponként időrendi sorrendben vannak. Az új összetételek félkövér betűvel szedettek, az egyedi előfordulású szavak dőlt betűsek. Az ugyanolyan vagy hasonló szavak egy sorban találhatók. Külön csoportot alkotnak azok az összetételek, melyekben a macska az összetétel második tagja. Az ÚMTsz. oszlopában csak a már előfordult szavak vannak, a többi kizárólag nyelvjárási területen fordul elő, ezekről a IV. fejezetben lesz szó bővebben.
* Ezeket lásd a IV. fejezetben.
Ide írd a cikk teljes szövegét.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. fust peter (#29476) | 2014. április 26. 12:20 |
További érdekes adalék az előbbihez az, hogy a "macska" elsősorban a Kárpátoktól délre eső szláv nyelvekben van igazán jelen. Azokon a területeken, ahol a lecsapódó és szétszóródó kipcsak hullámok érintkezhettek a szlávokkal. Északabbra ugyebár nemigen mentek, a keletebbi sztyeppék déli részeitől pedig a korabeli ruszok még aránylag messze voltak. Talán(!) ennek lehet oka az, hogy a csehben is még inkább a "kot" tőből fakadó "kocska" dominál, de a Kárpátokat átlépve a hozzá egészen közel álló szlovákban már "macska", aztán onnan lefelé a makedóniai hegyekig ezzel a szóval találkozhatunk. Ha valaki félreértené: ez a szlávból magyarba történt átadás kérdését nem hazudtolja meg, inkább csak színesebbé teheti a történetet. | |
| |
2. fust peter (#29472) | 2014. április 26. 11:00 |
Amellett, hogy a szó 99,99%-os valószínűséggel a szlávból került a magyarba, elgondolkodtató, hogy a szlávba miként és honnan keveredhetett. Az általam is beszélt délszláv nyelv "macska" szava helyett ugyanis talán "ősibb" szlávnak tekinthető az orosz "kot" szó, ami még jól párba is állítható más indoeurópai nyelvek ide vágó szavaival: gatto, cat, Katze stb. Miután a török nyelveket is ismerem, azokat bújva a Kun kódex (Codex Cumanicus) szójegyzékében akadtam rá a "macsI" szóra. A sztyeppei kipcsakok hívták így az állatkát, más török nyelvben pedig nem találkoztam vele. Ennek ellenére a hangzása alapján eléggé törökös, pláne a kecske jelentésű "kecsi"-vel párhuzamba állítva. Lehet, hogy onnan szivárgott a szlávba, aztán a magyarba is? Érdemes lenne utána járni... | |
| |
