Legújabb cikkek

Rega / MP110

Rég láttalak, mondom, miközben megfogjuk egymás kezét; egyből rávágja, van az tán ezer éve. Ekkor Etele eltűnt a képből, a szemem sarkával csak néztem....

Írta: Bangó János

A sárkányvár

Mi van, ha a despota az emberek barátja? Sikere lehet a valamit-valamiért elv alapján. Ami jó egy csoportnak, nem biztos hogy jó a többieknek, és akkor kikezdik, elpusztítják a főszereplőt

Írta: Molnár István

Első randi

. Panka elindul egy randira, ahol a partnerét még csak képeken látta, akivel egy appon keresztül találkoztak, az ő első találkozásukról lehet olvasni.

Írta: Horváth Emma

Őszbe tévedőn

Emlékszel, mennyi ősz múlt, te hagytad, én sem mondtam semmi fontosat. Neked így jó, s én lapozom a napokat, mintha minden csak álomban történne velem.

Írta: Sonkoly Éva

Egy

Egy élet. Az egyszeri, elsuhanó világban tett tudatlan lépések, botlások, a megszokás langyos vize. Egy lélek, egy váratlanul elkapott pillanat. Egy.

Írta: Mayer Imola

Legújabb versek

Élénk szülő szelepe

Írta: Szat

Félek, hogy másként kell csinálni

Írta: Szat

Érdes a sűrű munka

Írta: Szat

Korán koronát

Írta: Szat

Csendes nyári hajnalon...

Írta: Neubauer József

A múlt tükre

Írta: Polnai Gábor

A jelen kardja

Írta: Polnai Gábor

Életem könyve

Írta: Polnai Gábor

Mitől féljek veled

Írta: Szat


Legolvasottabb cikkek

Lélek-tükör

"...a mai világban mindenki hordoz magában lelki sérüléseket, a jelen, vagy épp a múlt fájdalmait, de hogy mindezeket mennyire vetíti ki a környezetére, mennyire hibáztat másokat saját megoldatlan problémáiért, az már intelligencia kérdése."

Írta: Ködmadár

Induló

Itt vagyunk most. Itt élünk. Látjuk ami van. Már régóta nem történik semmi, csak nekünk kell elviselni. Nem. Miért? Mikor tettünk ezernyi dolgot és hasznukat nem láttuk. Fel a fejjel.

Írta: Veronai

A szavak mik ölni képesek

Életből lészen a halál. Ez igaz, de nem mindegy hogy hogyan. Legfőképp Volszk Gábor életében. ha kíváncsi vagy rá, láss neki. Csak vigyázz, hogy a magad életét meg tudd őrizni.

Írta: Pósán Ferenc

Mint a mókus fenn a fán... (2)

Milyen boldog voltam akkor, amikor végre beköltözhettünk abba a lakásba. Nagy volt, hatalmas, két szoba, konyha, fürdő, külön WC, a bejárati rész L-alakú. Pfúúúú! Maga a mennyország. És milyen nagy volt, tágas, világos!...

Írta: Zseva

Anya?

Az első reakció, a dermedtség állapota. Moccanni sem mert, még a lélegzetét is visszafojtotta, úgy figyelte a hangot. Drága nagymamája sokat mesélt neki Piroskáról, meg arról a gonosz farkasról.

Írta: Kallódó

Legolvasottabb versek

Hiába

Írta: Pósán Ferenc

Black Ice : Egymásközt

Írta: Black Ice

Megőrültem

Írta: Pósán Ferenc

Fel a fejjel!

Írta: Zseva

Black Ice: Szenvedélyt szenved az éj

Írta: Black Ice

Az átkozott magány

Írta: Pósán Ferenc

Hiba a köbön

Írta: Gerikkkee

A pokol felé félúton

Írta: ipszilon

Én nem láttam (a szerb háború idején)

Írta: ipszilon


Egy vers csak úgy

Kő a sárban..!

Írta: Rézi

A gólya

Írta: Kardos Győző

Szépségem.

Írta: Neubauer József

Szeretnék...

Írta: Neubauer József

Panaszról...

Írta: Marján Csaba

Őszi nocturne

Írta: Sonkoly Éva

Számítás

Írta: Marján Csaba

Életem könyve

Írta: Polnai Gábor

Sorsigazgatás

Írta: Marján Csaba

Egy cikk csak úgy

Paranoid keringő 1.

A megfigyelések mindig előrevitték a világot...

Írta: Pinokkió

Kopott zongora

Átvágtak a szűk utcán, és beléptek a bárba. Csendes, mégis felkapott hely volt, amúgy a húszas évek békebeli stílusában. Avíttas képek a falon, megsárgult lenyomatai egy rég letűnt életnek, és szomorú akkordjaként a múló időnek egy testes zongora állt a sarokban meddő küldetését teljesítve, némán...

Írta: domi0318

Keringő

Esténként, egyedül, magányosan, gondolataidba merülve, keringve, szállva és fázva álmaid messze kerülnek. Fájdalmaid szívedbe marnak, nyugtot nem hagyva az éjszakában.

Írta: Major M. Gabriella

Nem értem!

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy valamikor valaki többet jelentett számunkra, mint megérdemelte, elfogadtam, akkor a végét is tudomásul kell vennem... csak az nem mindegy hogyan...

Írta: Zseva

Zrí

A futár vakon futott tovább, a pergamen össze volt tekerve, semmi nem látszott, csak maga az élet utolsó lehelete. Félre fordultam, és az balakon láttam, tükör magam... Te voltál ott? Hallom még? Mi ez a szivárvány?

Írta: Bangó János